Fordítások:
§. XI.
A magyarok és lappok nyelvének megegyezése, az igeragozásból, valamint a segédigékből kimutatva.Az igeragozás száma, rendszerei, módjai, idejei és ezek képzési ejárásai, jobban függnek a nyelvészek tehetségétől, mint a nyelv hajlamától, és talán ebből érthető, hogy különböző nyelvészek, különböző módon kezelik őket. LEEM úr az igéknél a következő időket hozza nyilvánosságra: jelen, imperfectum (befejezetlen múlt), perfectum (befejezett múlt), két plusquamperfectum (rég múlt) és jövő, ez hat idő. FIELSTRÖM úr: két jelen idő, szintén két imperfectum, perfectum, plusquamperfectum és jövő; összesen hét idő. MOLNÁR a magyar nyelvtanban előhozza: első és második jelen, első és második imperfectum, első, második és harmadik perfectum, első és második plusquamperfectum és végül jövő, azaz tíz idő (a fordító megjegyzése: ha elméletileg tényleg ennyi idő létezne, de egyesek sohasem jelentkeznek a mindennapi használatban, ez azt jelentené-e, hogy kihaltak?). Az idők, melyeket LEEM sorol fel, vagy egyszerűek, vagy összetettek, méghozzá főigéből és valamilyen segédigéból. AZ EGYSZERŰ IGEIDŐKRŐL.
A jelen idő első személy végződése, LEEM tanítása szerint, -om vagy -am, néha -im. FIELSTRÖM úr a Grammaticája 57-ik oldalán ezt mondja: "A jelen idő -am és -om végződései csak az angermanni nyelvjárásban vannak, a többiek ezt megváltoztatják -ab vagy -ob, a lulensiek -af vagy -of végződésre." Azután e végződések összeegyeztetésén fáradozik. A magyarokról ezt kell mondanom. Az igéjük -om vagy -em végződésüek, amikor az ige accusativusa (tárgya) határozott, akár kifejezetten oda van téve, akár csak rejtetten van oda értve. Így: Tudom a Magyar nyelvet (scio Linguam Ungaricam). De ha az igét határozatlanul képezzük, meghatározott accusativus (tárgy) nélkül; és azt rejtetten oda sem lehet érteni, az -om vagy -em végződések átváltoznak -ok vagy -ek végződésekre, például Scio Ungarice (Tudok Magyarul). Ezt a szabályt egy magyar sem sértheti meg. És FIELSTRÖM úr e megfigyelés előadásánál, könnyebben lerázhatta volna nehézségeit a lulensiek -of, és a többiek -om végződésének egyeztetésekor. Azonkívül a magyaroknál észrevehető, nem csak a jelen idő végződései -om, -ok, -em, -ek, hanem minden idő, minden személy és mindkét szám, igazi szuffixumnak tekinthető. A magyarok ugyanis feltételezik, minden idő és személy töve a kijelentő mód, jelen idő, harmadik személye, amit minden keleti nyelv mestere ugyanígy gondolja. GANANDER is a többi idők töveként, felteszi a kijelentő mód, jelenidő, harmadik személyét. De FIELSTRÖM helytelenül az infinitivumot (főnévi igenevet) teszi fel, és LEEM úr még helytelenebbül az imperativumot (parancsoló módot) feltételezi. A világosság kedvéért: a magyarok úgy mondják él, ád, nyal, (vivit, dat, lambit), ezekből képezik a többi időket és személyeket. Különböző szuffixumokat csatolva a különböző személyek elérése céljából. Ha mondani akarják vivo: az él szóhoz hozzá csatolják az -ek szuffixumot, ez lesz élek (vivo), de meghatározatlanul. Ha mondani akarják do, az ád szóhoz hozzáadják az az első személy szuffixumát -om (ha az accusativust - tárgyat oda kell érteni), és ez lesz: adom (do), ugyanis ezt vagy azt a dolgot, és így tovább a többi személyekkel. Azonkívül a magyaroknál több ilyen szuffixum van, és nagyobb változatosságban, mint a lappoknál, a fenti paragrafusban felhozott okok miatt. De ha valaki a jelenidő első személyét hozza elő, az magának könnyen létrehozhatja az ige harmadik személyét, hogy megkapja a többihöz a tövet. Természetesen semmi mást sem kell tennie, minthogy elvetni az utolsó szótagot -om, -ok, -em, -ek; a maradék az összes idők és személyek töve. És így, ezt kell tenni, ha valaki össze kívánja hasonlítani a fenti Elenchusomban a lapp szavakat a magyarral. Látni fogja, hogy habár az igék néha eltérő végződésüek, amíg első személyben állnak, de nem térnek el, ha az egyforma harmadik személyből (az említett módon), vagy a tövükből kutatunk. A lapp azt mondja: élam (vivo), a magyar élek, szintén (vivo), ezek eltérnek, de ha kikeressük a tövet, az mindkettőnél él (vivit), tehát nem maguk az igék különböznek, hanem csak a szuffix szóelemek -am és -ek. Senki se legyen megzavarva, hogy e módszerrel, az igék harmadik személyében kutatva, azok általában mássalhangzó végződésben mutatkoznak, holott LEEM második és harmadik személye gyakran magánhangzóban végződik. Megfigyelhető, hogy a magyaroknál is magánhangzóval végződik, ha az accusativus (tárgy) ki van fejezve, vagy rejtetten oda van értve. Azt mondjuk Vivit (határozatlanul) él, de ha az accusativus oda van értve, mondjuk éli, például a Világot (vivit deliciosam vitam= édes életet folytat). De FIELSTRÖM úr a 62-ik oldalon figyelmeztet: A jelenidő harmadik személy magánhangzóját a déli nyelvjárás a legtöbb igében elnyeli. Mi van akkor, ha a magyarok szabályait követően, minden lapp néha elnyeli ezeket a magánhangzókat, néha kimondja, aszerint hogy az ige határozott, vagy határozatlan értelemben épül? Az imperfectum (befejezetlen múlt) LEEM-nél -im szótagban végződik. MOLNAR-nál a mi imperfect időink összetettek; de az első perfectum (befejezett múlt) végződése -ék vagy -ém, mely utóbbi az -im hangzást megközelíti. Az imperativus (parancsoló mód) a magyaroknál, mint a lappoknál is, teljesen eltérő végződésű. Mégis a magyaroknál az imperativusok alig végződnek magánhangzóval, hanem kemény kiejtésü mássalhangzóval, mely kimondásához magyarra vagy lappra van szükség. Így: olvass lege, félly time, adgy da, örezz custodi, tarts tene. Ezekhez az imperativusokhoz LEEM és a svéd nyelvészek általában hozzáadnak egy magánhangzót, hiszem, a saját könnyebb kiejtésük miatt. FIELSTRÖM pedig figyelmeztet, a déli nyelvjárás az utolsó magánhangzót elnyeli. Tehát így mondják Gol (audi= hallj), Borr (ede= egyél), Dack (fat= tégy), Ropp (aperi= nyiss). Ezért, e nyelvjárások imperativusai teljesen magyarosak. A jelenidő infinitivusa (főnévi igeneve) a lappban -t, a magyarban -i végződésű, de mindkettőjüknél a suffixumok segítségével különböző számok és személyek szerkeszthetők, mint fentebb említettem. A gerundiumot LEEM -diin végződéssel képzi; Logadoediin (legendo= olvasva). A supinumot a -shiet vagy -set végződéssel, mint Logashiet vagy logaset: (lectu= olvasván). FIELSTRÖM úr mondja, a lappok mindkettőt -an suffixummal képzik, mint jackeman, (credendo, creditu= hiszve). A magyaroknál egyesek gerundiumnak, mások participiumnak (melléknévi igenévnek) nevezik, ami -án vagy -én suffixummal végződik. Látván (videndo, videns), mely végződés jól megegyezik a svéd lappokkal. De a jövőidejű participiumot a magyarok úgy képezik -andö (-andó) vagy -endö, mint látandö (látandó), és ez megegyezik a LEEM gerundjával. De a lectus, lectum (olvassott) megint a lappal egyezik meg. A SEGÉDIGÉKRŐL.
Tudjuk, hogy az összetett időket fő igéből és valamilyen hozzá csatolt segédigéből képezzük. Ilyenek a lappoknál a perfect (befejezett múlt), plusquamperfect (régmúlt) és a jövő. A jövő idő képzéséhez használják a kalkam (debeo= nekem kell) segédigét, magyarul kell (debet), mely szorosan utánozza a dán és svéd nyelvjárást, mivel azok is a jövő képzésére a debeo (kell) segédigét használják. 
(Jeg skal giore det. Ich soll dieses machen), Ego hoc faciam= Nekem ezt kell tennem. A magyarok a fogok, fogom segédigét használják ennek az időnek a képzésére, úgymond (capio, incipio= belefogok, elkezdek), innen: fogok tselekedni, úgymond (jam incipio facere= nemsokára elkezdek cselekedni), azaz: faciam, perficiam= megteszem, elvégzem. Máskor a jelentő mód jelen idejét használjuk az előre tett meg szóelemmel, mint: meg-tselekszem (faciam). A többi időkhöz a lappok a sum (lenni): Lem segédigét használják. Hogy megmutassam ennek egyezését a magyar segédigével, hasznosnak vettem ideírni LEEM szerint az ige teljes ragozását:
Sum, es, est (vagyok, vagy, van). lem, lek, lé. Eram, eras, erat (voltam, voltál, volt). leigyém, leigyék, lei. Fui, fuisti, fuit (vagyok vala, vagy vala, van vala). lem lémátz, lek lémátz, lé lémátz. Fueram, fueras, fuerat (voltam vala, voltál vala, volt vala). leigyem lémátz, leigyék lémátz, lei lémátz. Sim, sis, sit (lehetek, lehetsz, lehet). lézsam, lézsak, lézsa. Essem, esses, esset (lehettem volna, lehettél volna, lehetett volna). liftsém, liftsék, liftsé. Esto (légy). lég. Esse (lenni) let. A magyaroknál. Lészek, lészesz, lészen. Pontosan annyit jelent fio, fis, fit (leszek, leszel, lesz). Lök, lövék, löl, lövel, lön, len. eram, eras, erat (voltam, voltál, volt). Löttem, lettem, löttél, lettél, lött, lett. factus sum, es, est (lettem, lettél, lett). Lett legyek, lett légy, lett légyen. factus fueram, fueras, fuerat (lettem vala, lettél vala, lett vala). Legyek, legy, legyen. sim, sis, sit (lehetek, lehetsz, lehet). Lenném, lennél, lenne. essem, esses, esset (lehettem volna, lehettél volna, lehetett volna). Légy, esto. Lenni, esse. Lött vagy lett. Participium (melléknévi igenév). Tehát, a kiejtés kis változása számba vételével, látni, hogy ezek egymás közt kiválóan megegyeznek. E kiejtési módokat tényleg számításba kell venni, mert maga LEEM is meghagyja, amikor Grammaticájának 387-ik oldalán azt mondja, a Lifzhjim vagy Liftsém szavakat egyesek úgy mondják Livlim vagy Livlém. Az imperativus továbbá mindkettőjüknél egyforma. Azonkívül, ha a magyar megfigyeli, hogy a magyar prćteritum perfectum (befejezett múlt) Lettem, lettél, lett, sehogyan sem ered szabályosan a jelenidő harmadik személyéből Lészen, és még kevésbé a Vagyok ige harmadik személyéből (ami a magyaroknál szigorúan azt jelenti sum), hiszem, hogy feltevésemet helyeselni fogja: nevezetesen, hogy a Lem ige jelen ideje kiveszett a magyaroknál, megtartva a mai prćteritum perfectumot (befejezett múltat), Lettem. Ami pedig a lapp prćteritum perfectumot illeti, itt egy nagyon fontos megfigyelést teszek közzé. Ezek az idők LEEM-nél mindig összetettek, nevezetessen a főige jelen idejéből és a Lem segédigéből. Így, Addom (do) prćterituma dedi (Lem addom= adtam). A magyaroknál a második prćteritum perfectum (befejezett múlt) nem összetett, hanem szabályosan képezzük a kijelentő mód jelenidő harmadik személyéből, néha a -tam, néha a -tem szótag hozzáadásával. Így, magyarul adom (do), ád (dat), adtam (dedi), adatom (dor), adatattam, vagy syncopával adattam (datus sum). Ezek a végződések nem jelentkeznek LEEM Grammatica-jában, ahol az igeragozásokat kezeli, de ahol a képzett igéket kezeli, mind ezek a végződések részletesen jelentkeznek. Így, a 309-ik oldalon, LEEM azt mondja a logam (lego= olvasok) igéből ered a Logatam, a Logatalam-ból a Logataddam, a Lokkalam-ból a Lokkaladam. A Rattasam (rumpo= török) igéből ered a Rattasaddam, a Laanam (rogo= kérek)-ből a Laanotam, stb. stb. melyekre LEEM azt mondja, többnyire ugyanazt jelentik, mint a saját eredetijük. Én, aki tudom, hogy a lapp nyelvben, a szavak jelentését már kevés betű hozzátétele is megváltoztatja, nem vagyok meggyőzve és alig hiszem el, hogy ezek synonimák. Ezeket a képzett igéket a magyarok biztosan a saját prćteritum perfectum (befejezett múlt) eredetijének tartanák. És habár bevallom, a lappoknál az összetett prćteritum perfectum gyakrabb használatban van, mivel egyszerűségük miatt önként kínálkoznak, mely képzésénél a lem segédige jelenidejét kell hozzáfűzni, mégis lehetséges, hogy mint a magyaroknak, nekik is van egyszerű prćteritumuk (egyszerű múltidejük), melyet már ritkábban használnak, és a külföldi nyelvészek úgy vették, mintha képzett és a jelenidejü igékhez hasonlók lennének. Ha ez így van, akkor a magyar a lapp igeragozással teljesen megegyezik. Közben nem kell figyelmen kívül hagyni a lappok egyedi és sajátos módszerét az igék tagadó értelmének szerkesztésében. Ők a tagadó értelem kifejezésére a Lem segédige negativ alakját használják, és valahogyan a főigét is megváltoztatják. Sőt magukat az ego, tu, ille (én, te, ő) névmásokat is máskép mondják negatív értelemben. Bevallom e pontban a lappok a magyarok előtt állnak egyediségükben. De annyi század szétválás után, az a szükségszerű következmény, hogy amíg ugyanannak a nyelvnek, a különböző és szétválasztott népeknél különböző sorsa van, sok minden elevenen megmaradt az egyik népnél, ami a másiknál használat híján kiveszett. És ha hosszú idő eltelte után, e népek nyelveiket összehasonlítják és összevetik, nem fájdalmatlanul veszik észre, mit tartottak meg? mit veszítettek el? Senki sem hunyhat szemet, hogy ez milyen közvetítő mindkét nép nyelvének ékesítésében és eredeti tündöklésének visszaállításában? Végül a meditativ, inchoativ, diminutiv stb. igéket illetően, ezekben a lapp annyira megegyezik a magyarral, hogy a legvilágosabban bizonyítható mindkét nép nyelvének azonossága. Végre a magyarok, akik megszerzik LEEM nagy lexiconát, ebben saját nyelvüket látják szemükkel és tapinthatják kezükkel. Mert LEEM úr minden más szótáríró előtt bőségesebb és szorgalmasabb a képzett igék felsorolásában; minden egyes igető után, munkájában minden fajta képzett igék hosszú sora található. Többek között a magyar rögtön látni fogja a lapp meditativ igék igazán magyarok. Az inchoativ (kezdő) igék hasonlóan magyarok, a frequentativ (gyakorító) teljesen magyar módon vannak használatban. Továbbá látni fogja az összes igéknek, úgy a töveknek, mint a meditativ, inchoativ, frequentativ stb. alakoknak a prćteritum perfectuma (befejezett múltja) teljesen magyar. Minden egyes ilyen igének a jelenidő szenvedő alakját, és a prćteritum perfectum (befejezett múlt) szenvedő alakját, pontosan és a magyar szabályok szerint képezik és fejezik ki. És hogy állításom helyességét bebizonyítsam a magyaroknak, mást nem is kell tennem, minthogy a gyakran dícsért lexicont áttekintésükre javasoljam. Mivel ennek elvégzése most nem lehetséges (megjegyzés: tudomásom szerint a magyar helyesírással átírt LEEM nagy lexicona sohasem látott napvilágot), mintapéldány helyett álljon itt három szótő származékaival, ezeket a lapp lexiconból írtam át magyar helyesírással, melyből bárki értelmezheti a munka többi részét. Tehát kezdetnek mindjárt vessük össze az igét: ADDAM. do, dono, largior, tribuo (adok, ajándékozok, adományozok, kiosztok). Addagódam. Incipio dare (kezdek adni). Addésztuvam. Desidero dare (kívánok adni). Adde. Dator (adakozó). Addem. Datio (adakozás). Addaldak. Donum, munus (adomány, adó). Addaldás. Idem (ugyanaz). Addaldagats. Munusculum (adócska). Addésztam. Do rem parvam (csekélységet adok). Addesztésztam. Idem (ugyanaz). Addelam. Festinanter do (gyorsan adok). Addelesztam. Parum festinanter do (keveset adok gyorsan). Addasztalam. Res parvas festinanter do (csekélységet adok gyorsan). Addasztadam. Idem (ugyanaz). Addaladdam. Aliquoties festinanter do res parvas (többször gyorsan adok csekélységet). Addetam. Dare facio (adatok). Addeteigye. Dabilis (adható). Addetatte. Datus (adott). Hasonlóan. ÁLMOS. Manifestus, publicus (szembetűnő, nyilvános). Álmosztam. Facio, ut appareat, oculis reprćsento (láthatóvá teszem, szem elé tárom). Álmosztesgodam. Incipio oculis reprćsentare (kezdem szem elé tárni). Álmosztébme. Reprćsentatio coram oculis (szem elé tárás). Álmosztésztam. Paulisper apparere facio (kissé láthatóvá teszem). Álmosztalam. Aliquoties apparere facio (többször teszem láthatóvá). Álmosztadam. Idem (ugyanaz). Álmosztattam. Sino me oculis prćsentari (megjelentetem magam). Álmosztam. Conspiciendum me prćbeo (megtekintésre mutatom magam). Álmosztuvam. Appareo (megjelenek). Álmosztubme. Apparitio (megjelenés). Álmosztusza. Idem (ugyanaz). Álmotam. Manifesto, publico, prodo (feltárom, nyilvánosítom, megjelentetem). Álmotesgódam. Incipio manifestare (kezdem feltárni). Álmotébme. Manifestatio (kinyilvánítás). Álmotésztam. Paulum manifesto (kissé feltárom). Álmotalam. Sćpius una vice, post alteram manifesto (gyakran egymás után feltárom). Álmotadam. Idem (ugyanaz). Álmotattam. Facio manifestari (feltáratom). Álmotatte. Dignum quod manifestetur (feltárásra méltó). Úgyszintén. ÉLLAM. Vivo (élek). Éllegódam. Vivere incipio (kezdek élni). Élesztuvam. Vivere desidero (kívánok élni). Élle. Vivus (élő). Éllem. Vita (élet). Éllemus. Victualia (élelem, elemózsia). Éled. Tempus vitć (életkor). Éllalam. Brevi temporis spatio vivo (rövid ideig élek). Élasam. Quodammodo vivo (valahogyan élek). Élaseigye. Quodammodo vivens (valahogyan élő). Életam. Vivere facio (éltetem). Életeigye. Vivere faciens (éltető). Életatte. Aptum victui (élelemre való). Élatak. Locus, ubi cervi Tarandi victus causa morati sunt (a taránd szarvasok tartózkodási helye táplálkozás végett). Éllam. Vivesco (éledek). Éllanam. Idem (ugyanaz). Éllanésztam. Paulisper vivesco (kissé feléledek). Éllanaddam. magis, magisque vivesco (nagyon éledek). Éllatam. Vivescere facio (felélesztem). Éllanattam. Idem (ugyanaz). Éllanatte. Quod vivificari potest (ami feléleszthető). Éllatésztam. Paululum vivifico (kicsit felélesztem). Élletalam. Vivificare laboro (élesztem). Éllataddam. Idem (ugyanaz). Élaszkam. Revivisco (újraéledek). Élaszkésztam. Paululum revivisco (kissé újraéledek). Élaszkattam. Reviviscere facio (újraélesztek). Élaszkatte. Reviviscere faciens (újraéleszthető). Élaszkattemettosz. Irredivivus (feléleszthetetlen). Ezenkívül a magyarok ebben a LEEM lexiconban olyan sok szótőt figyelhetnek majd meg, melyeknek származékai léteznek a mai magyaroknál, de a saját tövük kiveszett. Megfigyelhetnek sok, a lappok által választékosan használt származékszót, melyeket a mai magyar nyelvben újaknak gondolnak, holott nagyon régiek. Látják majd, hogy a három szótagú igéink többsége, a lappoknál két szótagú; és ebből következik, hogy majdnem minden ige jelenidő harmadik személye (mely a többinek a töve) magától kezdve egy szótagú. Ezt a magyar nyelv természete joggal magának igényli. De mindennek bővebb tárgyalása, ha megjelentetném, a mukám mostani határát túl messzire nyújtaná. Kimélem tehát az időt, és emelem kezeim az asztaltól, de előtte hozzáadom egyes híres szerzők véleményét, akik már énelöttem kijelentették a magyar és lapp nyelvek megegyezését. Innen megértheti az olvasó, állításom nem újkeletű, senem az én egyedüli ötletem. Ez új érv lesz a saját igazuk megerősítéséhez.
[index] [ajánlás] [§.1] [§.2] [§.3] [§.4] [§.5] [§.6] [§.7] [§.8] [§.9] [§.10] [§.11] [§.12]
