Fordítások:
§. VI.
A nyelvjárások sokféleségéről általában.Az előző Táblázat segítségével majdnem minden lapp szót amit LEEM írt, át lehet írni magyar helyesírással, hogy minden magyar azt olvasni is, és teljes lapp hangzással kimondani is tudja. De vajon, a jelentésüket is megérti? sokszor igen, de nem mindig, ami a nyelvjárások különbözőségének az eredménye, amilyen a magyar és a lapp között létezik. Senki sem csodálkozik, aki tudja, hogy e népek 13 évszázad alatt el voltak választva, semmilyen társadalmi vagy nyelvi kapcsolat használata nélkül. Ha a finnek nyelvjárása a lappokétól különbözik, és ha a különböző svéd tartományban lakó lappok maguk is különböző tászólást használnak, valamint ha ez a különbség megvan a Finmarchia hegyi valamint tengeri lappok között, akkor egészen szükségszerű, hogy ez fennálljon a magyarok és a lappok között is. Rendszerint az ilyen elváltozott nyelvjárást, mely szavai megváltoztak betűi hozzátoldásával, átváltozásával, kiesésével stb, a csak másik nyelvjárást tudó személy alig érti. Hagy használjak egy példát is: ki mondaná valaha is: hogy (Vand) ugyan azt jelenti, mint
(Wasser), Víz? ha nem figyelte volna meg, hogy egyesek az
(ss) betűket átváltoztatták tt betűkre, és a Vizet úgy mondják
(Watter), mások a r betűt átváltoztatták n betűvé, és úgy mondják
(Watten), végül mások pedig kihaggyák a tte betűket, és úgy mondják
(Mor) anya, ugyanaz mint a
(Moder), vagy
(Mutter), a szavakat
(z) betűt, és helyette t betűt használnak, a
(Zeit), idő helyett azt mondják
(Tiid): A német
(sch) hang nem jelentkezik a dánoknál, hanem e helyett
(st). Nem mondják
(Fisch), hal, hanem
(Fist). A pf hang a dánoknál átváltozik p hanggá, és a ch pedig g hanggá, a
(Pfeil), nyíl szó helyett, azt mondják
(Piil), és a
(Flucht), szökés helyett
(Flugt). Továbbá, a magánhangzóknál olyan mértékü változások vannak a dánok és németek között, hogy ezeket alig lehet szabályokba foglalni. Mindez mégsem vezeti a művelteket arra, hogy a dán nyelvet a némettől egyedinek és különbözőnek mondják. Olyan betűk, melyek a dánok és németek közt, szabályosan cserélődnek vagy kiesnek, a magyarok és lappok között nem léteznek. Ugyanis, amennyi hangot és kiejtést használnak a magyarok, pontosan ugyanannyit és ugyanazokat használják a lappok is. Kétségtelen bizonyíték: kevesebb változatosság van a lappok és a magyarok között, mint amennyi a németek és dánok szavai között. A többi betűváltozásokról amelyek a lappok és a magyarok között történnek, bátorkodom kijelenteni: hogy ha valaki tudja mely sajátosságok uralkodnak az egyes nyelvjárásokban, és mimódon cserélődnek fel egymásközt ugyanazon szó betűi? és melyek azok? és milyen indíték szerint fordulnak ezek elő a különböző nyelvjárásokban? bátorkodom kimondani: szinte egy magyar szót sem lehet találni, melyet szintén ne lehetne megtalálni meg a finnek, vagy a svéd lappok, vagy bizonyosan a finmarchiai lappok közt. És ha néhányat mégsem találnánk meg, ezek kevesen vannak, és ugyanúgy kevéssé bizonyítják a nyelvek különbözőségét, mintahogy kevéssé bizonyítják a német és dán nyelv különbözőségét azok a szavak, melyeket mindkét népnél különbözőnek találunk. Ha valaki azt mondja, hogy a nyelvjárások kitűnő tudását csak nagyon kívánhatom, de nem várhatom el senkitől sem, szeretném emlékeztetni, hogy a mi időnkben több könyv is áll rendelkezésünkre, főleg nyelvtanok, melyekben különböző nyelvjárásokról, és miből is állnak azok? jártas megfigyelők következetesen és részletekbenen világosan írnak, úgyhogy e megfigyelések helyes összegyűjtésével, a nyelvjárások sokféleségéről helyes megjegyzéseket lehet gyűjteni, nagy és költséges zarándok utazások nélkül, a vidékek felé. Hogy meggyőzzem az olvasót e dolgok helyességéről, kézségesen ideiktatom egyesek Svéd Lappóniában tett megfigyeléseit, a nyelvjárások sokféleségével kapcsolatban.
GANANDER úr ezt írja: "A betűk megkülönböztethető csoportjai: lingvális L, N, D, T, palatális J, G, C, K, dentális S, Z, R, labiális B, F, M, P, W. Hozzáadja: a betűk egy szón belül könnyen felcserélődnek, leggyakrabban a labiálisok a lingválisokkal és a dentálisokkal." Mellékelt példákkal is illusztrálja, melyeket rövidség okáért elhagyom. FIELSTRÖM úr a saját Grammatica-jában így mondja: "A nyelvjárások változatossága főleg ezen alapul: I. Néhány magánhangzó váltakozása. II. Némely szó eltérő jelentése. III. Némely eset és idő végződése. A déli nyelvjárás átváltoztatja az északi a betűjét i betűvé, vagy a magánhangzóval kezdődő szavak elé i betűt tesz. Néha az egyik nyelvjárás a szavakat magánhangzóval fejezi ki, a másik diphtongust ejt ki. Az egyesszám dativusa egyeseknél s betűvel, másoknál i betűvel végződik. Az accusativust egyesek m betűvel, mások b betűvel fejezik ki. A mediativus eset utolsó in szótagjához az északiak a betűt adnak hozzá. Az igék első személye sokaknál am vagy om raggal végződik, másoknál ob, ismét másoknál off raggal. A második és harmadik személy jelenidejű indicativusa utolsó magánhangzóját, a déli nyelvjárás a legtöbb szóban elnyeli, ugyanúgy az imperativus utolsó magánhangzóját is." Sok hasonlót látni FIELSTRÖM úr Grammatica-jában. HÖGSTRÖM úr miután másokat megdícsér, a saját értelmezése alapján, a következőket jegyzi meg a nyelvjárások sokféleségéről: "Ha valaki tudja, hogy a Bumaph betűk egymással felcserélődnek, könnyen beláthatja, hogy a szavak: jackab, jackap, jackam, jackaf és jackaw, egy és ugyan azok. Úgyszintén a tintet, tiptet, tiftet... gćb, gćw, gawa stb. szavak. A többi betűk váltakozásával ugyanígy áll a dolog. Dat helyett: tat, asse helyett: assie, Goim helyett: Kolm mondható. Nem hanyagolható el a mássalhangzók sajátságos áthelyeződése, mely előfordul egyes nyelvjárásokban. Így a szavakat, melyeket a déliek tk-val ejtenek, az északiak rk-val mondanak. Ezért a botkanet, ratket, abro, dabredet szavakat mások így mondják; borganet, rarket, arwo, tarwetet. Ugyanúgy, semmi szokatlan sincs abban, hogy az egyik nyelvjárás bőségben fűz betűket a szavakhoz; a déliek legalább a j betűt teszik a magánhangzóval kezdődő szavak elé. Így a déli jćno, jenem, jelet szavak, északon ćno, ćnam, ćlet. És épp ahogy déliek betűket adnak a szavakhoz, és emiatt az északiak nem értik meg, épp úgy az északiak is hozzáadnak betűket a saját szavaikhoz, nem csak a végén, vagy az elején, hanem a közepén is. Észre kell venni, hogy az ő barbma, jćremak, ćdno szavaik, nem más mint a többieknél a barma, jćrmak, jćno szavak." Még többet lehetne felhozni a finn Ĺbo-ban kiadott Grammatica-ból (* Vhaël: Grammatica Fennica, Ĺbo 1733), valamint a Halle-ban kinyomtatott észt nyelvtanból (* Eberhard Gustleff: Estnische Sprache, Halle 1732), de hogy az olvasó higgyen, a felhozott is elegendő. A finmarchiai lappok hegyi és tengermelléki nyelvjárások változatosságait pedig külön §.-ban kimerítően fogom vizsgálni. Az olvasó valószínűleg azt várja el, hogy a nyelvjárások sokféleségéről beszéljek magyarországon? de, mivel a magyarok mindennapi érintkezésben vannak, semmiféle olyan változatosság nincs a beszédükben, melyet jogosan lehetne külön dialektusnak nevezni; kevés szó van, melyet másképp mondanak Dunán innen, másképp Dunán túl, mégis jól megértik egymást, a műveltebbekről beszélek. Ugyanígy van az Erdélyben lakó magyarokkal is, akik magukat Székely-eknek nevezik. Ezek néhány sajátságos szavukon kívül, bizonyos magánhangzók kiejtésében térnek el a többi magyaroktól. De, melyik kiejtés van előnyben? A nyelvészek nem határozzák meg. A székelyek azt mondják: őnáluk maradt meg a magyar nyelv a legtisztábban, de ugyanezt tartják a többi magyarok is, főleg az ország közepén élő jászok. Habár a község, mint Vas vármegye is egy igazi Cicerót adott Magyarországnak tisztelendő FALUDI Ferenc jezsuita atya személyében (*). És közel esik hozzá tekintetes MOLNÁR János atya, őt még az erdélyiek is elismerik, amikor magyar nyelvű művét, A régi bámulatos épületekről avagy Az egyház története, kezükben forgatták. Mivelhogy a Székely nyelv, mint mondtam, ugyanaz mint amit a többi magyar használ Magyarországon, úgy a szláv nyelv ellentétben, minden kétségen kívül, teljesen különböző a magyartól. Nem tudok eleget csodálkozni némelyik északon müködő történészen, az élükön az idősebb Olaf RUDBACK-kel (Atalantica I. kötet 3. fejezet §. 18.), nyilvánvaló tévedésükön a szláv népről, miszerint a magyarral egyenlő lenne (**). Az az igazság, hogy habár Magyarország nagy részén szláv nép él, beszédjük kevés szó kivételével, melyek egymástól lettek külcsönözve, a magyarokétól a legnagyobb mértékben tér el. Ezért helyesebben tennék, ha a szláv nyelvet az illírből származtatnák, a magyart pedig az ősibb és hatalmassabb területen szétszórt nyelvhez vezetnék vissza, mely tudni illik manapság nemcsak a hungarok, magyarok és székelyek között virágzik, hanem a lappok, dánok, svédek, oroszok, finnek, valamint karjeliak és észtek között is található; s ami elterjedt Tartária legtöbb népei között is, zürjének, mordvinok, cseremiszek, permjákok, votjákok, vogulok, osztjákok stb. közt Ázsiában, egészen a messzi kínaiakig.
(*) Magyar nyelven igen választékossan megírta az Udvari Ember Kötelességeit (Udvari Ember), a Férfi (Nemes Ember), és az Asszony (Nemes Asszony) kötelességeit.
(**) Ugyanabban a hibában forog HENSELIUS is, amikor a magyar nyelvet a szláv leánnyelvek közé sorolja, a Notimberg-ben (Nürnberg) kiadott művében Linguarum Harmonia, ahol a 425-ik oldalon oly helytelenül idézi KIRCHMAJER-t, hogy ennél rosszabb nincs.Habár legkevésbé sem az én dolgom az első nyelvek eredetét kikutatni, se nem várja el ezt tőlem senki, mégis azt hiszem az olvasó hálás lesz, hogyha egy kis időre letérek a tárgyamról, és előadom amit HELL tisztelendő atya, az ő kitűnő tehetségével, és a dolgok ősszeállításának ügyességével, nem annyira lelkesedéssel, mint inkább elmésen kigondolva, nemrég levelekben velem közölt. Az ő véleménye szerint: a kínaiak, vagy ősei minden ázsiai népnek, ugyanúgy a magyaroknak is, vagy legalább is az ázsiai nyelveknek, azaz: a magyarok legősibb nyelvjárását a kinai nyelvjárásban kell keresni. A bizonyítékok, melyekkel ezeket hitelessé teszi, a következők: I. A kinai kiejtés és a szavak hangzása ugyanolyannak látszanak mint a magyar nyelvben. II. A magyar nyelvben a szótövek éppúgy mind egytagúak mint a kinai nyelvben. III. A szavak összetétele ugyanúgy egytagúakból áll mindkét nyelvben. IV. A nép, melyet DEGUINESIUS Hunnak nevez, senki sem kétli, hogy szomszédos volt a kínaival. V. végül: a tartár (tatár) nyelv megközelítőleg megegyezik a kínaival, továbbá megegyezik a törökkel, és a török a magyarral, tehát, a kínai is a magyarral. Ehhez az érveléshez tartozik egy másik is, melyet HELL tisztelendő atya mondott, és megengedte hogy leírjam: "Kiváncsian kerestem (mondta) a jelentését és eredetét a lapp szónak same, sabme vagy samelets, ahogyan a lappok magukat nevezik (**), amikor KIRCHER atya könyvét China illustrata lapoztam, melyben van egy térkép Sinaj (megjegyzés: Kína? A szerző e fejezetben mégegy szót használ a kinaiakra: Chinensis!) közeli vidékeiről, elolvastam a térkép feliratait, a KIRCHER misszionáriusunk útjával kapcsolatban, és akkor a 65-ik oldalhoz érve, egy sík és homokos, Sinajtól északra fekvő sivatag leírását olvastam, melyet úgy hívnak hogy Lop vagy Lap, a tartárok (tatárok) pedig ugyanezt a sivatagot Samo-nak nevezik, ami homokot vagy homokos sivatagot jelent. A Samo, továbbá Same, számomra úgy tűnik, teljesen megegyező szavak, ezért úgy gondoltam: a lappok magukat úgy hívják Same (azaz: Same hazából származó), továbbá a tartárok az egész sivatagot Same-nak nevezik, a kinai faltól északra terjedve egészen a Jeges tengerig (megjegyzés: valószínűbb, hogy a Tien Shan és a Kunlun Shan közt helyezkedik el, és úgy nevezik: Taklimakan Shamo! Valamikor a Selyemút haladt végig rajta.), látjuk tehát, hogy a lappok innen vezetik eredeti hazájuknak, amikor magukat úgy nevezik Samelets. márpedig ha valamikor a lappok a sínaiak (kínaiak) közelében voltak, azt is összeillőnek látjuk, hogy valamikor a sínaival egy népet alkottak (több más elfogadható bizonyítékom is van a lappok és általában a finnek, Finnország elfoglalása előtt, ugyanazon népet alkottak a sínaiakkal). Ha pedig ugyanazon nép voltak, a lappok nyelvének is ugyanazon kellet hogy legyen a sínaiakkal. Mivel a lapp nyelv egyezése a magyarral bizonyított, tehát a magyarnak is valahogyan egyezni kell a sínaival (kínaival)."
(*) A lappok magukat nem úgy nevezik, hogy Lappok, hanem Same, Sabme vagy Samelets (megjegyzés: a finnek sem nevezik magukat úgy, hogy finnek, hanem suomi)."Ezekből az érvekből indulva (folytattja HELL tisztelendő atya) azt kívántam kivizsgálni, van-e néhány azonos szó a kínaiaknál, mely közös a magyarral, habár némileg elváltozva, azonban ugyanolyan jelentéssel? Ez a vizsgálat, bevallom, sokkal nehezebb lett, mint a nemrégen elvégzett vizsgálat a lapp és a magyar nyelv hasonlóságáról, véleményem szerint a kínai és magyar nyelv vizsgálatát, úgy kell elvégezni, mint az ősebb izlandi nyelvet (mely valaha a norvégek nyelvjárása volt) és a mai szászt. A kíváncsiságnak köszönhetően, a kínai szótár hiányában, a fent említett KIRCHER atya könyvéből kísérelem valahogyan kidolgozni a kínai valamint magyar nyelv egyezését. Ebben a könyvben idéznek egy kőbe vésett keresztény vallásos tanítást, melynek egyes szavai latinul is adva vannak. E feliratból a szavakat, melyek minden embernek közös dolgai, úgymint: éj, nappal, nap, út, élet, szív, kelet stb. összehasonlítottam a magyar szavakkal, és íme mit találtam! Éj kínaiul úgymondják : magyarul éj. Szív kínaiul Syń: magyarul Szü vagy Sziv. Nap (mint égitest is, meg időtartam is) kínaiul gč, magyarul ragyogó ég mondják ég, égj (égi), út kínaiul mondják tu, magyarul út. Élet kínaiul sem, magyarul szem-ély, mint élő élet, a szem és élek-ből. Kelet kínaiul tum, magyarul tám-adat, mint kelést okoz. Tenger kínaiul Hay és hajózás Ham, magyarul Hajo. E kevés, a kőfeliratból kivett szó is világos utalás számomra, hogy egy kinai szótárban igen sok magyarral rokon szót lehetne találni; mégis e kevésből megfigyeltem: I. Egyes kínai szavak, ha rák módjára vagyis visszafelé olvassuk, a magyarral teljesen megegyeznek. Így ye: (éj) visszafelé: magyarul éj. A nap, égitest (ge) visszafelé eg, ugyanaz mint magyarul ég. Ugyanúgy via, kínaiul tu, visszafelé ut, ugyanaz mint magyarul út. A betűk ilyen visszafelé helyezése nem újdonság más nyelvekben sem. Megfigyelés II. A kínai egyszótagok (monosszillabák), melyek tiszta szótövek, többnyire a magyar összetett és képzett szavakban keresendők, azért mert a mai magyar nyelvben a tövek általában el vannak mosódva. Például a személy szóban. Megfigyelés III. A kínai egyszillabák majdnem mind rövid vagy hosszú magánhangzókra végződnek, egyes kivételekkel, melyekhez a különbségtétel vagy jóhangzás végett az n, ng, vagy m véghangokat illesztik hozzá; a betű caninć r, vagy sohasem, vagy nagyon ritkán használatos a kínaiaknál, helyette az l betűt látjuk. Emiatt a magyar és a kínai szavak összehasonlításánál, ha elhagyjuk a végső hozzáadott mássalhangzót egyes kínai szavakból, pontos megegyezést látunk a magyarral, így például a kínai szó syn (szív) az n elhagyásával Sy lesz, pontosan megegyezik a magyar szü szóval. Szintén, mivel a kínaiaknál hiányzik az r betű, a magyarok ellenben nagyon szeretik, az l betű helyettesítése r betűvel, megteremtheti a legtöbb szó között az egyezést. Megfigyelés IV. A kínai nyelvjárás valószínűleg az elsők legelsője az össz ázsiai nyelvek közt, azaz: az összes többi nyelvjárások közt, mint: magyar, lapp, finn, tatár, török, perzsa stb. Állításom indítéka, hogy a kínai nyelvjárás mindegyik közül a legegyszerűbb és legkezdetlegesebb, hiányzanak belőle a névszók esetragozásai, az igék időragozásai, ez a hiány biztos jele ősiességének, elemeit jelzi a lélek elsődleges fogalmainak szavakkal való kifejezésének, azaz: az emberi nyelv igazi kezdete és bölcsője." (a fordító megjegyzése: I. A népek neveinek fent említett fél-lábon álló szemantikai elemzése, ahol a szó formája ismeretes, de a jelentést csak találgatni lehet, ma semmilyen kritikát nem állna meg. II. A kínai nyelv kezdetlegesnek való jellemzése az európai nyelvekhez viszonyítva, a korai nyelvészek teljes félreértését tükrözi. Valószínűleg az európai nyelvek éppoly furcsának néznek ki felületes kínai szemszögből.)
Eddig HELL tisztelendő atya levelei, melyet igazán kézségesen mellékeltem, hogy az olvasó lássa milyen hajlandósággal és magatartással igyekezett ez a férfiú hazájának dolgait megvilágosítani, égi munkája mellet hatszáz más fontos elfoglaltságával lesújtva. Habár még sokkal ragyogóbb tanúvallomást láthatunk ügyünkről az Utolsó §.-ban, ahol összetömörítem, mit kutattak és fedeztek fel a magyarok tiszteletre méltó és igen dicső eredetéről? Csak egyet tennék hozzá az ő véleményéhez, miszerint a kinai szótárban sok magyarhoz rokon szót találni, az igazságnak teljesen megfelel. Például, OROSZ László tisztelendő atya, aki sinai szótárát spanyol nyelven írva, saját szenvedélyével, melyet a széptudományok iránt is mutatott, nemrégen latinra fordított, részletesen elmondja, hogy művében sok magyarhoz hasonló szó található, és ezt én is a magam oldaláról megerősíthetem. Amíg BAYER könyvét a Museum Sinicum-ot végignéztem, és átfutottam annak kínai szókincsén, tényleg sok magyarhoz hasonló szót találtam. És mivel innen azt találtam, hogy a kínai sem szó nem csak életet jelent, hanem ugyanazt is mint nemz: annak lettem a híve, hogy a fent idézett régi magyar kéziratban jelentkező Isem szó, ebből a kínai szótőből ered, és általában nemzőt jelent. Annál határozottabban hiszem ezt, mert egykor az igen tudós SALMASIUS is kétségen kívűl állította, a kínai nyelv a szittyához hasonló: habár BAYERUS az előszóban azt írja: nem látja, miből veszi SALMASIO ezt a gondolatot? számomra azonban tény: SALMASIUS többet tudott a szittya nyelvről mint BAYERUS, ő azt is látta, amit mások nem. Nem tartom valószínűnek az állítást, hogy a magyar szavak a kínaival való egyezése abból ered, miszerint a lappok, finnek stb. ázsiai nemzete egykor a kínaiak közelében élve kölcsönhatással vették volna át a kínai szavakat a saját nyelvükbe, vagy a lapp, finn stb. nyelvekből a kínaiak vették volna át sajátjukba. Mivel e szavak az össz emberek közös dolgai, mint: éj, nappal, nap, szív, út, élet stb. ebből az következik, hogy valamelyik népnél a szavaknak, mely e dolgokat jelentik, hiányoznia kellett a közös együttlét előtt, ami képtelenség; vagy hogy a közös együttlét elötti szavak kihaltak és helyükre új helyettesítők kerültek, ami hihetetlen; vagy utolsó esetben, véletlenül mindkét nép ugyanazt a nevet találta volna ki az összes emberek közös dolgainak; ami kétlem hogy hitelre találna azok közt, akik tudják, az összes többi szó hagzása és kiejtési módszere ugyanaz, az egyszótagok és magánhangzók használata, valamint a szóösszetételek módja mindkét népnél közös és megegyező; azonkívül, senki sem csodálkozik, hogy a kínai nyelvjárás nagyon eltér a mai magyartól, aki tudja, a mai német szász nyelvjárás sem tér el kevésbé az öreg nemettől, azaz: a mai izlanditól, így a mai kínai is a mai magyartól eltér. De elegendő, ha megemlítem HELL tisztelendő atya bőséges tanulmányát az Expeditione litteraria könyvében. Én elhagyva a kínai birodalmat visszatérek a finmarchiai lappokhoz.
[index] [ajánlás] [§.1] [§.2] [§.3] [§.4] [§.5] [§.6] [§.7] [§.8] [§.9] [§.10] [§.11] [§.12]
