Fordítások: Latin English German

§. IX.
A magyarok és lappok nyelvének megegyezése, a névszók ragozásából, a melléknevek fokozásából, a kicsinyítő képzőkből és a számnevek használatából kimutatva.

Jó sok szót említettem, és még többet is említhettem volna, amelyekből a magyar és a lapp nyelv egyezése világosan kitűnik, azonban úgy itéltem, nem állok itt meg. Tovább szeretnék lépni, és magukat a szófajokat is, a névszót, névmást, igét a nyelvtan mérlegére helyezem. És ha megmutatom, hogy ezeket a szófajokat egyenlő, vagy majdnem egyenlő módon használja mindkét nép, látom, most már semmi sem maradt, amit az olvasó a Bizonyításom teljes kijelentéséből kifogásolhatna.

A NÉVSZAVAKRÓL


Három megfontolás jelentkezik: a nem, szám, eset végződések. A magyarok nem különböztetik meg a nemet, sem névelővel, sem végződéssel. Az állatok nevei különböznek, melyek más-más nemet jeleznek, ez a különbség önmagát magyarázza. A nyelvészek közvéleménye szerint, ugyanez található a lappok és a finnek között is, és nem mondják rosszul, az össz lapp szavak mindenneműek. A mai magyaroknál két szám létezik: az egyes és többes szám. Ezenkívül a finmarchiai lappok közt megtaláltam a duális számot is, melyet tudniillik majdnem minden keleti nyelv használja. Az igazat bevallva, ez az eltérés gondba ejtett. Attól féltem, ha mondom, a duális szám többé nem használatos és a magyarok közt kihalt, állításomat senki sem fogja hihetőnek tartani, mert semmilyen bizonyítékom sincs. E nehézséggel foglalkozva, áttekintettem GANANDER úr a svéd lappok használatára írott Grammatica-ját, és íme! A 12-ik oldalon ezt a megjegyzést találtam: Megfigyelhető (úgymondja) a duális csak affixumként jelentkezik. Azután FIELSTRÖM úr lappoknak szánt Grammatica-ját átlapozva észre vettem, hogy a névszót tárgyalva nem említi a duális számot. Az 52-ik oldalon figyelmet keltően ez van: Habár az igék duális száma nincs használatban, mégis itt hangoztatni kívánjuk, ha valaha is előfordulna, ne legyen teljesen ismeretlen. Végül, az Ĺboeban kiadott finn Grammatica-ban, sem a névszóknál, sem a névmásoknál, sem az igéknél, sehol sem említi a duális számot; úgy az észt nyelvtanban sem jelenik meg ez a szám; ennek hiányából teljesen igazolni lehet, a duális szám annál kevésbé virul, minnél távolabb vannak e népek, melyek e nyelveket használják, az északi vidékektől, és mivelhogy a finnben valamint észtben már hiányzik, a magyarban nem kell keresni. Milyenek az eset végződések a finmarchiai lappoknál? leírom LEEM Grammatica-jából. Azonban megjegyzem, az ablatívusz esetett önkéntesen kihagytam, mivelhogy máshol fogok erről beszélni.

Egyes szám.Többes szám.
Nominat.  Sokféle.Nominat.  -k.
Genit.=Nominat.  Genit.-i.
Dativ.-i.Dativ.-di.
Accus.=Nominat.Accus.-t.
Vocat.=Nominat.Vocat.=Nominat.

Ha ez így van, ahogyan LEEM mondja, hogy a nominativus, genitivus, accusativus és vocativus egyes száma rendesen egyforma végződésü, a lapp nyelv hiányosságára gyanakodnék. Mivel, ha csak a mondat jelentésből kellene megitélni, hogy a névszó genitivusban, accusativusban vagy nominativusban áll, a beszéd nem lenne különböző azok beszédétől, kik például a latin nyelvet még nem tudván, az egyes szavakat nominativusban mondják. Gyanításomat igazolja LEEM úr a Grammaticája 14-ik oldalán, ahol mondja: Talált néhány rendellenességet, melyek az előző szabályoktól eltérnek, és hozzáad három példát, melyekben a genitivus és accusativus önmagától különbözők a nominativustól. Hátha inkább ezeket kellene szabálynak venni a többi helyett? De ez csak feltevés.

Mielőtt megemlíteném a magyaroknál található eset végződéseket, hasznos leírom a végződéseket, melyeket az észtek, finnek és svéd lappok használnak. Innen nyilvánvaló, hogy a nyelvjárások különbözőségének, ilymódon milyen fontosságot lehet és kell adni, mivelhogy e népek nyelvei csupán a nyelvjárásban különböznek, minden tanult ember tanúsíthatja, és maguk e népek nyelvtanainak szerzői is beismerik.

Észt nyelvjárás.Ĺboe finn.Fielström lapp.
Nom.Sokféle.Nom.Sokféle.Nom.Sokféle.
Gen.-a.Gen.-en. -in.Gen.-n.
Dat.-ale. -al.Dat.-lle.Dat.-s. -i.
Acc.-t.Acc.-a. -aa.Acc.-m. -b.
Többes szám.Többes szám.Többes szám.
Nom.-id.Nom.-t.Nom.-h.
Gen.-itte.Gen.-ten.Gen.-i.
Dat.-le. -aile.Dat.-lle.Dat.-id. -it.
Acc.-aid. -id.Acc.-a.Acc.-id. -it.

FIELSTRÖM úr hozzáadja: "Az egyesszámú dativus és accusativus végződése kétféle, -s és -i, valamint -m és -b, ami különböző nyelvjárásra utal. A déli nyelvjárásban a dativusban -s, az accusativusban -m áll. Az északiban, a dativusban -i, az accusativusban -b áll, mely szintén használatos, amíg az előbbi -s és -m végződések egész Lappóniában ismeretlenek, az Angermánok kivételével." Mivel ebből világos, hogy a finmarchiai lappok eset végződései nem egyeznek meg a többivel, sőt a svéd lappok is különböznek egymástól; miért gondoljuk, hogy a lappok megegyeznek a magyarokkal? Viszont a nominativus többesszám képzése pontosan megegyezik a magyarral. Épp ahogy a magánhangzóval végződő szavak többes számát egy hozzáadott -k betűvel képezzük, úgy teszik a lappok is; és ahogy a lappok a mássalhangzóval végződő szavakhoz hozzáadnak egy -ak vagy pontosabban -aak szótagot, úgy adnak hozzá a magyarok egy -ok szótagot, mely a Táblázat I, 3-ik megfigyelésből, megfelelően hangzanak. Ha a lapp Rokkadusa szót, magyar tenné többesszámba, azt így mondaná Rokkadusák, és amíg a Zhioaarvos vagy Szarvos (szarvval ellátott) szót többesszámban mondaná, így hangzana Szarvasok, teljesen lapp-szerűen, ahogyan ezt látni lehet LEEM Grammatica-jának első és 6-ik oldalán. Továbbá a genitivus többesszám végződése a lappoknál -i, a magyaroknál -é, mely betűk hangzása ismét a Táblázat I, 5-ik megfigyeléséből teljesen ugyanaz. A dativus végződése -i, az accusativust pedig LEEM úgy végzi mint a nominativust. A magyaroknál a dativus végződései -nak vagy -nek, az accusativusé pedig -at, -et vagy -ot; de a többesszámot nem különböztetjük meg az egyesszámtól, hacsak nem toldalékolás módjával: mivelhogy ezeket a szótagokat a nominativus többesszámához csatoljuk (egy betű vagy szótag bővülésével, mint ahogy fent láttuk). Ebből az olvasó megértheti, a finmarchiai lappok nagyobb egyezést mutatnak a magyarokkal, mint az észtekkel, finnekkel vagy a közeli svéd lappokkal, ami biztosan aligha volt várható. Sőt, nagyobb köztük az egyezés, mint a németek és dánok között. Azonkívül például, a dánok a névszóragozásban a , határozott névelőt, amelyet a németek előre tesznek, mindig utána teszik, továbbá úgy csatolják a névszóhoz, hogy a német alig tudja megérteni. Amíg a német azt mondja: (der Herr) úr, (des Herrn) úrnak, a dán azt mondja; (Herren) úr, (Herrens) úrnak. Többesszámban a németek mondják: (die Herren) urak, (der Herren) uraknak. A dán pedig így: (Herrerne) urak, (Herrernes) uraknak. Igaznak marad tehát, kevesebb nyelvjárási különbség jelentkezik a lappok és magyarok közt, mint a dánok és németek közt.

A MELLÉKNEVEKRŐL.


Két megfontolás jelentkezik, a fokok összehasonlítása (fokozás) és saját szerkezetük a főnevekkel. Akármennyi szabályt ír elő LEEM, a fokozás alakítására, úgy tűnik, azok mind a magyarok részére lettek írva, vagy a magyar nyelvtanból vette ki. A magyaroknál az alapfok különböző végződése szerint, a középfok az -abb, -ebb vagy -obb szótagra jön ki, de mindig -b végződésre, így a lappoknál is, például.

magyarul.lappul.
Tiszta, Tisztább.Boaanda (gazdag), Boaandáb.
Üres, Üressebb.Kuoras (üres), Kuoraseb.
Egyigyö, Egyigyöbb.  Uigio (együgyű), Uigiob.

Azt nem eléggé értem, hogyan történhetett, hogy, habár a lappok a magyarokkal teljesen megegyezve képezik a középfokot, a felsőfok képzésében viszont jelentősen eltérnek? Amíg mi magyarok a felsőfokot a középfok elé tett leg járulékszóval képezzük, például nagy, nagyobb, leg nagyobb, a lappok a saját alapfokukhoz a -mus járulékszót kapcsolják. Így: Boaanda, (gazdag) Boandáb, (gazdagabb) Boaandámus, (leg gazdagabb). Ezenkívül, a lappok a felsőfokra használják ugyanaz a melléknév megismétlését Boaanda Boaanda, (gazdag gazdag). Ugyanez a magyaroknál is, de ritkán jelentkezik. Gyakoribb nálunk a kifejezés használata, melynek kiemelt jelentése van, nevezetessen: az alapfokhoz vagy középfokhoz egy középfokot teszünk, például pulcherrimus (legszebb) úgy mondjuk: pulchro pulchrior (Szépnel Szebb), vagy pedig pulchriore pulchrior (szebbnél szebb). Tehát a lappok a saját alapfokukat halgatólagosan úgy értik, mint a magyarok a középfokot. Hacsak mindez épp nem a lappoktól ered.

A melléknevek szerkezetét a saját főneveikkel egyenesen csodálatosnak, és valószínűen hibásnak fogják látni azok, akik kevésbé járatosak a keleti nyelvekben. Nevezetessen, habár a lapp melléknév főnév nélkül jelentkezik, ugyanis: a főnevet rejtetten odaértjük, ugyanúgy ragozzuk esetben és számban, mint magát a főnevet, azonban, ha a melléknév a főnévvel eggyütt jelentkezik, nem egyezkedik azzal sem számban, sem esetben; mindig a nominativus egyesszámában jelentkezik. A lapp nem azt mondja: ego habeo bonos libros (jók könyveim vannak), hanem: ego habeo bonus libros (jó könyveim vannak). Ugyanezt az általános szabályt a magyar nyelvtan is előírja, és a köznapi használatban a magyarok ezt oly pontosan betartják, hogy ha valaki ahelyett hogy: Szép könyveket láttam, (vidi pulcher libros) azt mondaná: Szépeket könyveket láttam, (vidi pulchros libros), még kezdő sem lehetne a magyar nyelvből. Azonban, ha a főnevet rejtetten odaértjük, mint ahogy a kérdésben van: Quales libros vidisti (mitsodás könyveket láttál?), a válaszban a melléknév számban és esetben meg kell hogy egyezzen a főnévvel, úgy mondva: Szépeket (pulchros), nem pedig: Szép (pulcher). Ugyanezt a lappok is szorgalmasan alkalmazzák.

A KICSINYÍTŐ KÉPZŐKRŐL.


A kicsinyítő képzők használata, LEEM és GANANDER tanúságából nagyon gyakori, ugyanis nagy részben ebből jön a lapp nyelv kifinomultsága. Ezek a nyelvészek tanítják, hogy nem csak az össz főnevek, de a melléknevek, sőt még a fokozottak is kicsinyíthetők. Milyen gyakran és milyen választékossággal alkalmazzák a magyarok a kicsinyítőket? legjobban ők maguk tudják. MOLNÁR a saját nyelvtanában tanúsítja, A magyar nyelvben alig található szó, melyet bizonyos betűkkel ne lehetne kicsinyíteni. PERESZLÉNYI pedig az ő Tyrnaviában kiadott nyelvtanában: Kedveltnek nevezi a magyarok közt úgy a főnevek, mint a melléknevek kicsinyítését. A lappoknál úgy hozzák létre a kicsinyítést, ha a szóhoz hozzáadják a -tzh, vagy a tengermelléki nyelvjárásban a -sh végződést. A helyesírás fentebb tárgyalásából, és az élő lapp szóbol rájöttem, e betűk hangzása ugyanaz mint a magyar TS vagy S. Tényleg, a magyarok ugyanezeket a hangokat használják a kicsinyítés képzésére. És mivel a magyarok ugyanabból a szóbol több kicsinyített alakot ismernek (mint a Leány szóbol a Leánka, Leántsa, Leánotska), ezért a magyaroknál nem csak a hegyvidéki és tengermelléki lappok kicsinyítőit találjuk meg, hanem ezenkívül másokat is, melyek ugyan a LEEM nyelvtanában nincsenek kimutatva, de nem kételkedem, hogy a lappok használják. Egy idegen és igazán bőséges nyelv össz titkait nem fedheti fel egyetlen egy férfi tevékenysége.

A SZÁMNEVEKRŐL.


A különböző népek nyelveinek egyezésében, a bírák mindig fontos érvnek tartották, ha megfigyelhetik a számnevek jó megegyezését. Emiatt a nyelvek összehasonlítását a számnevek összehasonlításával kezdték, ezt könyveikből lehet látni. Tapasztalatból tudjuk, a sok nyelvben járatos férfiak, mégha munkájuk során az idegen nyelvet akadály nélkül ki is tanulták, mégis ha számokra és számolásra kényszerülnek, észrevétlenül a saját született nyelvükhöz fordulnak, és a számításokat anyanyelvüknek vetik alá. Mennyire egyeznek a lapp és magyar számnevek? a következő képletből az olvasó véleményt alkothat.

finmarchiai lappok.        magyarok.  svéd lappok.
1. Auft.Egy.Ackt.
2. Goust.Kettö.Queckt.
3. Golm.Három.Kolm.
4. Nielja.Négy.Nelje.
5. Vit.Ött.Vit.
6. Gut.Hat.Kot.
7. Zhieezhia.Hét.Giegie.
8. Kautze.Nyoltz.Kackze.
9. Autze.Kilentz.Atze.
10. Laagi.Tiz.Lacke.

Ha számba vesszük a helyesírások eltéréseit, úgyszintén a kiejtések különbözőségeit, és hogy milyen könnyen átváltozhat az egyik kiejtés a másikba? láthatjuk, hogy a lapp kettes számnév eléggé megközelíti a magyar kettest. Úgyszintén a 4, 5, 6-os számnevek jól összehangzanak. A lapp 8-as a magyar 9-essel, és a magyar 8-as a lapp 9-essel van rokonságban. Igaz, hogy a magyar 10-es Tiz eltér a többi tízesektől, de ha megfigyeljük, a finn tizenegyest úgy mondják: Yxi-Toizta, láthatjuk a magyar Tiz megfelel a Toizta, vagy inkább a Toiz számnévvel, a -ta végzősés inkább svéd, mintsem finn.

A magasabb számnevek kifejezésére, nevezetessen: 20, a lappok ezt használják: Gouft laage vagyis kétszer tíz. A 21 kifejezésére auft goaalmad Lokkai. Vagyis egyes a harmadik tízesben, stb. Az ilyen rendszer a nagyobb számok kifejezésére, több szó összekapcsolásával, kielégítően magyarázza, miért a lapp írnokok emlékezetükre támaszkodva, önmaguk tízen túl nem könnyen számolnak. Az ezer számnévről pedig egyáltalán nem vesznek tudomást. Ha a saját magasabb számneveit oly gyakran használták volna, mint a magyarok, hiszem hogy rég óta a rövidséget szorgalmazták volna, éppúgy mint a magyarok, amikor a 20-ast úgy fejezik ki, hogy Husz, 21-est úgy, hogy Huszon-egy és az 1000-rest, Ezer. A 100 (Száz) számnév elég jól megegyezik a lapp Zhioette vagy Szatte számnévvel, még jobban a finn Szád számnévvel.

Nem szabad szemet hunynom a számnevek egyes számú használatról, annak helyzetéről, hogy akárhányszor a számnév többes számot jelentő főnevet egészít ki, a főnevet sem a lappok, sem a magyarok nem teszik többes számba, hanem mindig egyes számban marad. Ennél fogva nem mondja helyesen egy lapp vagy magyar do tibi quatuor, libros, Adok néked négy könyveket, hanem így kell mondani Adok néked négy könyvet, do tibi quatuor librum, mely mód habár első pillantásra egzotikusnak tűnik (azoknak, akik nem ismerik e nyelvet), könnyen megérthető, mégis nagyon ésszerű.
 

[index] [ajánlás] [§.1] [§.2] [§.3] [§.4] [§.5] [§.6] [§.7] [§.8] [§.9] [§.10] [§.11] [§.12]