Fordítások: Latin English German

§. IV.
A Leem-féle lapp helyesírásról valamint a magyar helyesírásról.

Amíg a LEEM által írott lapp helyesírásról beszélek, senki se vélje, hogy e legbecsessebb, a lappok ügyében legjobban megérdemelt férfiú dicsőségét akarnám becsmérelni; munkáját e nép nemesítésén, akár tíz évi munkásságában, akár kiadott könyveivel (*), mindig nagy hírnév fogja övezni. Közben maga a neves szerző sem gondolta a saját Grammatica-járól, hogy teljesen szeplőtlen, vagy nem lett volna benne valami, amit egyedül megváltoztatott volna, vagy kívánt volna megváltoztatni, ha lett volna megfelelő segítsége. Tényleg, ha egy kicsit ismerte volna a magyar helyesírást, vagy ha megszerezte volna a magyarok nyelvtanát, kétségtelen hogy egészen másképp írta volna meg a lapp nyelvtant. De mivel oly nagy föld és tenger szakít tőlünk el, ezt aligha lehetett megtenni, de még remélni is! Béke tehát a neves szerző szavaira, amiért most akár az ő helyesírásáról, akár a Grammatica-járól mondok.
(*) Többek között kiemelkedik műve a Finmarchiai lappokról, mely negyedik kiadása 1768-ban jött ki Koppenhágában, dán és latin nyelven, melyben életüket, szokásaikat vizsgálja felül, és rézmetszett képekkel illusztrálja.

LEEM úr a helyesírásában öt magánhangzót használ a. e. i. o. u. Diphtongust pedig 39-et (igazán nagy szám), nevezetessen: aa, ae, ai, au, ee, ei, eu, ia, iaa, iae, iai, iau, ie, iee, iei, ieu, ii, io, ioe, ioi, iou, iu, iui, iuo, oa, oaa, oaai, oe, oi, ou, ua, uaa, ue, uei, ui, uo, uoi, uou, uu. Így a magánhangzók száma a diphtongusokkal eléri a 44-et, a mássalhangzók száma nem haladja meg a 17-et. A lapp szavak ilyen írásmódja szükségszerüen eredményezi, hogy nem csupán szavakat, de teljes sorokat, sőt oldalakat töltenek ki a magánhangzók betűi, ami nyomban szembe ötlik a lapp könyv olvasójának. Ezenkívül ez a dolog kifárasztja az írót, aki a rövid szavakat sok betűvel kényszerül kiírni, megnöveli a kiadást a typográphiánál, az olvasónál bosszankodást okoz, amit én el szeretnék kerülni. Ha ugyanis az olvasó a legtöbb szóban három, négy vagy mitöbb öt magánhangzót lát egymás mellett, bizonytalan lehet, melyik mássalhangzó tartja meg a saját hangját? melyik olvad össze az előzővel vagy utána következővel a diphtongusban? és ami ebből ered: A szónak két, három vagy négy szótagja van-e? például a szóban Vuoigi (vaj) jogosan kételkedhet, négy szótagból áll-e: Vu-o-i-gi? háromból: Vuo-i-gi? kettőböl? Vuoi-gi? Jómagam egy lapp szájából tudtam meg, hogy egy szótagú, és ugyanúgy ejtik ki mint a magyarok Vaj. Ugyanúgy a Zhioaarve (szarv) szóban, kételkedni fog, vajon négy szótagból áll-e, olvasva Zhi-o-aar-ve? háromból: Zhio-aar-ve? kettőböl, Zhi o-aar-ve? A magyarok egy szótagot ejtenek: Szarv. Hasonló módon sok más szóban a felhalmozott magánhangzók, úgymondva, nehezen kibogózható labyrintusba keverik az olvasót, hacsak nem ismerte előtte az egész szókincset, sőt az egész lapp nyelvet. A fiataloknak különösen nehéz a szótagok képzése. Magam elgondolkozva, mi okozhatta a magánhangzók sokaságát? a következő okok jutottak eszembe. Eőször. Mivel a lapp nyelv dús gazdag hangzó és zengő szavakkal, ezekben több a magánhangzó mint a mássalhangzó. A magánhangzókat oly nagy változatossággal, és sokféle hangzással ejti ki ez a nép, hogy saját hangjai kifejezéséhez a rendes latin magánhangzói valamint diphtongusai egyáltalán nem elegendőek. Ezért FIELSTRÖM úr a svéd lappok számára írt Grammatica-jában, 8 magánhangzót: (a, e, i, o, u, h, ĺ, á, ó), és 15 diphtongust , (ai, ái, au, áu, uá, ĺi, ei, uo, uó, ui, oi, ou, ói, ue, eu) használ. A finn nyelvtanban 8 magánhangzó, 16 diphtongus van. Másodszor: Mivel LEEM úr a sajátságos lapp magánhangzók kifejezésére ugyanazokat a magánhangzókat megkettőzve használja: aa, ee, ii stb. az ő módszere a különböző magánhangzók hangértékeinek kifejezéséhez, jól megfelel egy nyelvben, melyben ritkák a magánhangzó torlódások, például a dán nyelvben; azonban egy sok a magánhangzós nyelvben, melyben a szavak sok, változatos és egymás melleti magánhangzót tartalmaznak, nem lehet úgy alkalmazni ezt a módszert, hogy az ne okozzon nagy bosszankodást az olvasónál. Harmadszor megfigyeltem, hogy LEEM úr egyes hangokat, melyeket a magyarok lágyítottnak neveznek, a mássalhangzó mellé írt i vagy je betűvel fejezi ki. Itt a j betű nem magánhangzó, se nem alkot szótagot az elötte levő mássalhangzóval, hanem csak jelzi, hogy kicsit másképp kell kiejteni, mint ahogy azt más népeknél szokás. Mivel hogy ezek a lágyított mássalhangzók gyakoribbak a lappok között, ezért az i betű túl gyakran fordul elő a LEEM által írt helyesírásban. Ílymódon például.

Akármikor az N betű a lappoknál meglágyul, hozzáad egy i betűt, így a Niaalom (nyalom) szóban az i betű nem hangzik, se nem három szótagú a szó, hanem csupán kettő Niaa-lom. A magyarok, ahogy késöbb bemutatom, így írják: Nyalom. Ugyanígy tesz LEEM úr, akárhányszor a szóeleleji G hang lágyul meg. Ezért a Gićrmom (gyakorlom) két szótagú szó, az i nem hangzik; a magyarok írják Gyermek (gyereket értenek rajta, vagy aki gyakorlatot szerez). Ha a G betű a szó végén lágyul, az i betűn kívül LEEMIUS még egy magánhangzót fűz hozzá, mint: vagie (völgy). A magyarok úgy mondják Völgy.

Az N és a G betűk mellett a lappoknál a T és a L is meglágyulnak, nem különben a magyaroktól. De úgy látszik, ezek lágyulását LEEM úr nem figyelte meg kielégítően, főleg az L betűt illetőleg.

Az S betű leírásánál, mely a lappoknál igazán változatos, LEEMIUS úr olyan nehézséget észlel, hogy ilyen szavakba tör ki. "A lapp helyesírás valamint beszéd nehézségét főleg az S betű erősen sziszegő és aspirált kiejtése okozza, és olyan gyakori, hogy nem csak egy szóban, de ugyanakkor egy szótagban is kétszer ismétlődik. Még a legjobb mester sem képes, úgymond, a lapp beszédet úgy leírni, hogy annak betűi minden képpen és pontosan megfeleljenek a lapp kiejtésnek, és hogy az olvasó ezekután képes legyen a lapp szavakat helyesen kiejteni, pontosan úgy ahogy a lappok teszik." Ha ez így van, akkor kétségtelenül Magyarországon éltek a helyesírás legjobb mesterei, mert tapasztalatból tudom, nem tűnik olyan nehéznek a lapp kiejtés mint LEEMIO úrnak, olyan nehéz, hogy egy felnőtt írástudó magyar se (amilyenek legtöbben vagyunk), ne tudná könnyedén és pontosan papírra vetni, vagy akármikor tettszés szerint a papírról megismételni a kiejtést igazi lapp hangzással. De vajon akármelyik nem magyar is úgy olvasná-e az így leírt szavakat, mint egy magyar? ezzel most nem időzök. Hanem térjünk vissza a mi dolgunkra.

LEEM úr ugyanolyan hangzást juttat az S betűnek mint a latinoknál. Szerinte a Sh, vagy Zh sziszegéssel és aspiráltan hangzik, és a szó közepén nincs különbség köztük, a szó elején álló Zhi-nek egyedi kiejtést tulajdonít, eltérőt a Shi-től, de milyen is az? nem fejti ki. Végül különbséget tesz a dzhi és tzhi használata között. Mindebből ismét kimutatkozik, hogy az i betű a Shi, Zhi, dzhi, tzhi hangok kifejezésében felesleges, másra nem jó, mint hogy megnövelje a mássalhangzók számát és ennélfogva a zürzavar forrását is.

Lehet-e és kell-e erre gyógyulást találni? tudom, hogy ez legkevésbé az én dolgom. Nem másért akartam ezt elmondani, csak azért hogy kitűnjön, milyen sok bosszúságom és fáradságom volt, egyedül a LEEM helyesírása miatt, kikutatni a magyar és a lapp nyelvek egyezését. Eközben a mi magyarjainak jól kiművelt helyesírásuk volt több évszázadon át, amely rövid, könnyű, meghatározott, és képes az össz lapp hangok kifejezésére. Hogy milyen? röviden meglátjuk.

Mi magyarok az 5 latin magánhangzót használjuk: a, e, i, o, u, meg legyen jegyezve, hogy az a-t hangsúly nélkül, sötéten és mélyen, mintegy az o-hoz közel mondjuk. Ezekre a magánhangzókra néha éles ékezetet adunk hozzá á, é, í, ó, ú, emiatt az előzőktől más hangot kapunk, például az á-t tisztán és érthetően ejtjük, nyilván úgy mint a latinok az a-t, és a szászok az (a-t); a többi magánhangzót hangsúlyosan, hasonlóan tisztán, de elnyújtva, mintegy megkettőzve ejtjük. Ha a magyarok az o és u magánhangzókra két pontot írnak ö, ü, ez kemény és egyedien magyar hangot fejez ki: mindkettő megvan a galloknál, az előbbit eu-val, az utóbbit u-val jelölik (*). Ebből látható, hogy a hangsúlyos magyar magánhangzó megegyezik a LEEM diphtongusával, és a pontokkal írt magánhangzó megegyezik a LEEM hármas diphtongusával. Ezért, ha két pontozott magánhangzó közé egy hangsúlyosat kell belehelyezni, a magyarok három magánhangzót használnak, LEEMIUS pedig nyolcat, bár ez ritkán esik meg. Ellenben gyakran megesik, hogy egy pontozott magánhangzó egy hangsúlyos mellé kerül, vagy egy hangsúlyos a másik mellé, első esetben LEEMIUS öt magánhangzót használ, a másodikban négyet, a magyarok mindkét esetben csak kettőt, nem megvetendő rövidítés.
(*) Mások az o és u magánhangzók fölé kis e-betűt adnak hozzá.

A mai magyar helyesírás előnye, hogy ha az i betű érinti az előtte vagy unána álló magánhangzót, avval egy szótaggá olvad, elveszti eredeti hangértékét, ezért, ismétlem, nem i betűt, hanem j-t (jotta) írnak (*). Így nem írjuk Főzőie hanem Főzője, LEEMIUS így írja: Vuosshiuoie. Emiatt teljesen feloszlik a kétely melyet a másik magánhangzó melleti i hang okozott. Ha LEEM úr eltökélt lett volna ez az írásmód használatában, a 39 diphtongusból majdnem 20-at kirekeszthetett volna, mindazokat, melyeket az i hang alkotott más magánhangzókkal. A szó elején viszont, ahogyan maga is szorgalmasan kimutatja, nem írja iegn (jég) hanem jegn, ahogyan a magyarok is írják jég, miért nem teszi ugyanezt a szó közepén is? csak ő tudja. De elég a magánhangzókról.
(*) A régiek néha y-t tesznek j helyett.

A magyaroknál négy lágyított mássalhangzó fordul elő. Nevezetessen: G, L, N, T. Lágyításukat egy hozzájuk írt y-nal jelölik, vagyis: Gy, Ly, Ny, Ty. Eképpen a magyaroknál az y se nem magánhangzó, se nem mássalhangzó. Ugyanezeket a lágyításokat találtam a lappoknál is, ahogy fentebb említettem. Az összetett Gy betűt a magyarok úgy ejtik, ahogy egyes gallok (franciák) a d betűt az ia és ie előtt; habár többségük a Dieu szót Diö-nek ejtik, nem ritkaság akik mondják: Gyö. A Ly nálunk úgy hangzik, mint a galloknál a ll két magánhangzó között, vagy az olaszoknál a gli magánhangzót követően. A Ny úgy hanzik mint a gall és olasz n ha néma g előzi meg. A magyar Ty úgy hangzik mint az oláhoknál (románoknál) és olaszoknál a szó parchei, ugyanis úgy mondják partyei, ugyanúgy az angoloknál a Tutor szóban, melyet így mondanak tyutor.

Az S betű különféle hangzásai nem jelentenek semmilyen nehézséget a magyar helyesírásban járatosnak; amíg LEEMIUS a lappoknál öt különféle hangzást ismer, melyeket így jelöl s, sh, zhi, dzhi, tzhi, a magyarok hatot ismernek, ezek S. Z. Sz. Zs. Ts. Tz. persze én is a lappoknál hat hangot találtam. Megjegyzem, a régi magyarok a ts hangot cz-vel, vagy cs-vel, vagy pedig ch-vel jelölték (*); a legtöbb korszerű helyesírásból a c betű hiányzik, helyette a többi esetben a k-t használják. Azt is meg kell jegyezni, a magyaroknál az S betű nem úgy hangzik mint a latinoknál, hanem mint a németeknél a , innen a magyar ts megegyezik a német -vel. Ha azt a hangot akarják kifejezni, amit a németek vagy latinok S-sel jelölnek, a magyarok Sz-t írnak. A Z betű a magyaroknál erősen hangzik, úgy mint a hébereknél a Zain; ha azt a hangot akarják kifejezni, amit a németek Z-nek ismernek, Tz-t ínak. Mindkettőt bölcs megtakarításból teszik, mivel az S és Z betűkkel kifejezett hangok sokkal gyakrabban jelentkeznek a magyar nyelvben, mint a Sz és Tz-vel kifejezett hangok, előnyben részesítették a ritkábban előforduló hangokat a kettős betűk jelölésére, mivel rövidségre törekedtek. De most eleget mondtam a helyesírásról. Most már világos, hogy a magyar helyesírás megfelelő a lapp hangok kifejezésére, sőt a lapp szavak leírhatók a magyar helyesírással. Akkor lesz erre szükségem, amikor majd a lapp szavak magyar megfelelését akarom bemutatni. Ha ugyanis a lapp szavakat úgy mutatnám be a magyaroknak, ahogy LEEMIO a Nomenclatorban leírta, őket sem elolvasni, sem kimondani nem tudnák, tengeren túlra kűldenének engem; ha viszont LEEM betűit másik, ugyanúgy hangzó magyar helyesírásból kivett betűkkel cserélem fel, a magyarok is a lapp szavakat el tudják olvasni, kimondani és megérteni, valamint jóindulatúan elfogadni mint rokonvérü és testvéri szavakat.
(*) Ma a tekintetes PÁRIZ PÁPAI urat követjük, akinek a Latin-magyar lexikonját a nagyszombati egyetemi nyomdában újranyomtatták, és német nyelvvel bővítve áll rendelkezésünkre. Most pedig másodszor Cibini-ben tekintetes BOD Péter úr munkája nyomán sokszorosan megnövelve jelent meg.

Már Wardöhusban, amikor a magyar és lapp nyelvek megegyezését biztosnak és bebízonyítottnak tartottuk, HELL tisztelendő atyának semmilyen nagyobb óhaja sem volt, azonkívül hogy bevezessék a szilárd magyar helyesírás használatát a lapp könyvekbe és írásokba, hogy hatálytalanítsák a norvég helyesírást, mely ennek a nyelvnek legkevésbé felel meg, idegen és félrevezető: és azt remélte, hogy ha őexcellenciája THOTT gróf úrnak bebízonyítjuk a két nyelv egyezését, valamint a norvég helyesírás elégtelenségét, és egyben a magyar írásmód rövidségét és megegyezését a nyelv természetéhez, akkor a királyi miniszterség legmagasabb tekintélye elrendeli, hogy a finmarchiai lappok a magyar írásmódot fokozatosan eltanulják a misszionáriusaiktól, és bevezessék használatát, hogy ilymódon a magyarok a lapp könyveket, a lappok pedig a magyar könyveket sajátként tudják használni, ezzel lehetővé válik saját nyelvük megőrzése, gazdagítása, tökéletesítése és díszítése.

Nem is csalódott HELL tisztelendő atya reményeiben; alighogy ezt felolvastam a Királyi Tudós Társaságnak, amikor őexcellenciája THOTT gróf, a Királyi Társaság elnöke, azzal a páratlan jóindulattal, amelyet a lapp nép iránt mutatott, elhatározta, a LEEM helyesírás helyett, mely gyenge, ingatag, és sok helyen mint pelenkás dologhoz illő, tántorgó, vezesse be a lapp könyvekbe a magyar szilárd helyesírást, mely tartós, és sok evszázadon át kitűnően kiművelt. E kimagasló férfi elhatározottsága, amilyen hasznos a lapp szakirodalom számára, olyan nagy becs a magyar népnek is, főleg számomra és HELL tisztelendő atyának, kinek megkönnyebbülést nyújtott.

Másrészről, hogy gróf úr őexcelleciája szándéka minnél könnyebben és gyorsabban valóra válhasson, HELL tisztelendő atya még a következő két szükségességet ajánlotta; először: hogy a LEEM nemrégen nyomtatásra kiválasztott Lexicona (Szótára); valamint az ő Grammatica (Nyelvtan) műve magyar arculatot öltsön. Másodszor: hogy valamilyen lapp ember, aki tőlem eltanulná a mai magyar helyesírást, felülvizsgálná a Lexicon nyomtatását, és kiképezné a jövendőbeli misszionáriusokat és tanítókat a lapp nyelvben. Ezekszerint szükséges, hogy valamilyen lapp nyelvet ismerő Hafniai (Koppenhágai) személy, ahol akkor forgolódtunk, oda legyen rendelve, akit személyesen megtanítanák a magyar helyesírásra, és akivel a LEEM Lexicont magyar helyesírással átírnám.

Alighogy HELL tisztelendő atya ezt előterjesztette, illő szerénységgel, az őexcellenciája gróf úrnak, azonnal írt a legtisztelendőbb és legtudóssabb GUNNER Nidrosiai püspöknek, aki Nidrosiából Hafniába hívatta a tisztelendő Andreas PORSANGER urat. Ez a férfiú porsangeri lapp nemzetségű volt, ifjú korában Nidrosiába, vagyis Drontheimbe (Trondheim) került, a humánus tudományt kitűnően kitanulta, utánna a hafniai egyetemen Filozófiát és Theológiai tudományt tanult, három évig a saját lapp népe között misszionárusként dolgozott, végül a nidrosiai kórházi templom lelkipásztorrá nevezték ki. Néhány napra rá megjelent, a több száz mérföld és a dühöngő zord téltől kimerülve. De a fáradalmas út emlékét rövidesen eltörölte őszinte öröme, melyet egyáltalán nem színlelt, amikor megértette: milyen hasonlóság van a saját lapp népe és magyar között, minthogy ezt a kiváló nézetet ő maga is, és más dán valamint norvég kitanult emberek is tudták már előtte jó ideje, talán a történészek közvéleményéből. Továbbá nagyon magasztalta a csodás Isteni gondviselést a körülményekért, melyeket annak tulajdonított, hogy a hazája szokása ellenére nevelkedve fel és művelkedve, végre képes lett elvégezni nagy részét e munkának, és a haza előtt halhatatlan érdemet szerezhet. Az őexcellenciás gróf úr első utasításának, nevezetessen: hogy fejből tanulja meg a magyar helyesírás törvényeit, könnyedén eleget tett, ez a művelt férfiú, aki kitűnő tehetséggel beszél lappul, és anyanyelvén kívül beszél még dánul, németül, latinul, görögül, héberül, nehézség nélkül tanulta meg a mi írásrendszerünket. Több munkába került az őexcelleciás gróf úr második utasítását teljesíteni, melyet minden magyar meghatódottan fog olvasni, hálával e kimagasló férfi emléke iránt.

LEEM úr igen csiszolt Lapp Lexicont (Szótárt) szerkesztett, dán valamint latin nyelvvel gazdagítva, melyet a múlt évben a negyedik kiadásban kezdtek kiadni a nidrosiai nyomdában, immár 42 lap ki volt nyomva, amikor őexcellenciás gróf úr elhatározta a magyar helyesírás bevezetését. Mi a teendő? ugyanazzal a LEEM helyesírással folytatni az elkezdett Lexicont? vagy elvetni ami eddig ki volt nyomva, és mindent elejétől kezdeni magyar helyesírással? az utóbbinál egyeztek meg. Megbízták PORSANGER urat, hogy velem együtt dolgozzon a Lexicon átírásán magyar helyesírásra. Ezért napokat töltöttünk együtt, a szótár szavait egyenként anyanyelvén felolvasta, én pedig szorgalmasan magyar helyesírással leírtam, és alfabétikus rendbe gyűjtöttem, hogy a következő nyomtatás legrövidebb idő alatt történhessen meg.

Emellett HELL tisztelendő atya ajánlatára és bátorítására, valamint őexcellenciás gróf úr nagy helyeslésével, a lapp szavakat ugyanazon jelentésü magyar szavakkal egészítettem ki, ahol lehetett a MOLNÁR szótárból, ha a magyar szó megegyezik a lappal, ezek mindkét nyelv egyezesét fogják helyesen igazolni. Ha pedig a magyar szó eltér a lapptól, a lappok közt müködő misszionáriusok feladata lesz kivizsgálni, nincs e ilyen magyar szó a lappok közt használatban? ebben az első ilyen szótárban nem lehetett felölelve a lapp szavak teljes összessége, ami könnyen érthető. Inkább, ha egy lapp szóhoz hasonló másik magyar szót találtam, de különböző jelentéssel, a magyart jelentésével együtt kurzív betűkkel a végén hozzáadtam; ezt megintcsak az okból, hogy a misszionáriusok lássák, nincs-e a lapp szónak a szótárban kifejezett jelentésén kívül, valamilyen más, magyarhoz hasonló jelentése? hiszen nem lehet feltételezni, hogy a lapp szó minden egyes jelentése benne van ebben a szótárban. Például:

A szótár elején előfordul a lapp szó ABOM, mellé írtam az azonos jelentésü magyar szót: FORROK; és mivel az egyik különbözik a másiktól, a missionáriusoknak kell majd megfigyelniük, nincs-e a Lappoknál FORROK szó a használatban? A magyar szót követi a lapp szó jelentése dánul kifejezve, nevezetessen; (Syder Ower= felforrok): azután a latin jelentése: efferveo.

Azonkívül, mivel az ABOM lapp szó és a magyar HAB, HABZOM között ugylátszik van valami hasonlóság, a végén hozzáadtam ezeket a magyar szavakat is jelentésükkel együtt, nevezetessen: Hab (Spuma, unda), Habzom (Spumo, undo), megeshet véletlenül, hogy felfedezik a lapp ABOM szó más jelentéseit is.

Végül előszót írtam a szótárnak, melyben megállapítottam a LEEM helyesírás kicserélésének okait, magukat a cseréket, a magyar helyesírás lényegét és szabályait, továbbá: a magánhangzók és mássalhangzók kiejtési módját, végül az egész mű általános mértéktartását oly világosan, tisztán és érthetően, hogy bármely olvasót megelégedettnek láthatom. Biztosan őexcellenciás THOTT gróf úr is mindent helyesel, mert gyors nyomtatást igért, valamint felkínálta, hogy elküld néhány példányt a szótárból Magyarországra. Ha a magyarok ezt megkapják, alkalmuk lesz saját anyanyelvüket megvilágosítani, gyarapítani, ékesíteni, valamint ilymódon legkiválóbb mecénásuknak halhatatlan köszönetet mondani (* A magyar helyesírás bevezetésére a lapp nyelvben később mégsem került sor).
 

[index] [ajánlás] [§.1] [§.2] [§.3] [§.4] [§.5] [§.6] [§.7] [§.8] [§.9] [§.10] [§.11] [§.12]