Fordítások:
§. III.
A magyarok és lappok nyelvének megegyezése, mindkét nép szavainak hasonló kiejtéséből bizonyítva.A mindennapi beszédből tapasztaljuk, hogy egyes nyelvek a saját egyedi kiejtésük szerint különböznek, hogy ha különböző nyelven beszélőt hallasz, mégha nem is ismered a nyelvet, könnyen meg tudod itélni, ez ilyenet, az olyanat, amaz meg egy harmadik nyelvet használ. Így: ha héber, görög, latin, német beszédet hallunk, a nyelvek különbözőségét maga a fülünk itélő képessége érzékeli. Nevezetessen: majdnem minden egyes nyelvnek van egy sajátsága, bizonyos magánhangzók, mássalhangzók és szótagok egyedi használatában, mely a másik nyelvekben nem ismétlődik. A magyar nyelv kiejtése bizonyosan olyannyira egyedülálló, hogy egymagában ez bőségesen bizonyítja a többi környező népek nyelvétől való különbségét. Ez lehet az oka annak, habár több külföldi nyelv használatos e nagy országban, mint a héber, görög, latin, illír, német, a sok más belőlük származó nyelvekkel, miért nem jutott senkinek sem eszébe, tudomásom szerint, a magyar nyelvet velük egyeztetni (*). Ellenkezőleg, a legtöbb magyar a saját nyelvéről azt szereti mondani: anya nélkül szülött, és leány nélküli szűz. Annyi biztos; ennek az egyedi kiejtésnek lehet tulajdonítani, hogy egy külföldi sem tudja jól megtanulni a nyelvet, még hosszú használat után sem, hogy ha beszélni kezd, ne lássák hogy idegen; hacsak gyerekkora óta a magyarok közt nem nevelkedett. Ennek oka a magánhangzók sokasága, melyben a magyarok megelőzik a többi népeket, valamint a lágyított mássalhangzók, melyek kiejtése könnyű, mégis a legtöbb idegen számára alig tűnik utánozhatónak. Végül az S betű különböző és összetett használatáról. Példának álljon: a G, L, N, T betűket a követő y meglágyítja, mint a szavakban: Gyöngyetském (gyöngyecském), Mely (mell), Nyájas, Atya melyek kiejtését ügyesség nélkül nem lehet megtanulni. Azután másképp ejtjük: Só, Szó, Zsido másképp a Ts-t, mint: Tsátsago, (csacsogó) másképp a Tz-t, mint: Pitziny, (piciny), a hasonló betűkben és a szótagok találkozásánál milyen nehézséget érzékelnek az idegenek? mi magyarok tudjuk a legjobban. Ezekután hallgassuk meg miként vélekedik LEEM úr a lapp kiejtésről. Miután elismerte, a lapp nyelv hangzása mélyen eltér és különbözik mindentől amit ő ismer, a Grammatica-jának 377-ik oldalán így szól: "A legjobb mester sem képes a lappok nyelvét úgy leírni, hogy betűi minden tekintetben és pontosan megfeleljenek a lapp kiejtésnek, hogy az olvasó ebből a lapp szavakat pontosan úgy ejtse ki, ahogyan a lappok mondják". Habár a tisztelt szerző egy kicsit túloz, világos hogy a lapp kiejtés teljesen különálló. Bizonyosan a nidrosiai tanulók is panaszolták, hogy nyelvüket keservesen kicsavarják, amíg a helyes lapp kiejtését megközelítik; az eredetit pedig részlegesen is, alig lesz valaki köztük aki elérné. Eközben, habár a lappok egyedi módon ejtik ki szavaikat, nekem olyan ismerősnek tűnt, hogy amíg beszédjüket hallgattam, azt hittem hazámban a magyarok között forgolódok. Minden magyar magánhangzót, meglágyított mássalhangzót, a betűk S és Z különböző hangzásait teljesen egyformának és ugyanolyan gyakorinak találtam mint a lappoknál. Továbbá szavaik kiejtésében, mely a norvégoknak nehézkés, annyi nehézségem volt, mint egy született lappnak: semennyi. Ezért, figyelmüket megragadva, a lappok meg voltak győződve, hogy értem a nyelvüket, és alkalom adtán elhíresztelték, hogy beszélni tudok velük, mely hír Hafniát (Koppenhágát) is elérte. Természetesen a lapp és magyar szavak kiejtési módjának oka miatt, mégha a szavakat nem is mind értettük, HEEL tisztelendő atya biztos és kétségtelen bizonyítéknak vette, hogy a magyar és lapp nyelveknek általában ugyanannak kell lenniük. Különben e kutatást elsősorban a következő alkalom indította. (*) Nem időzök azokkal, akik a magyart a héberből kísérelték levezetni, csak ennyit mondok: svédországban is voltak néhányan, akik a lapp nyelvet a héberből akarták levezetni, hogy milyen megbízhatósággal? vagy milyen eredménnyel fáradoztak mindketten? bírálja meg az olvasó.Mialatt Mauersundban, egy kikötővárosban Finmarchia határánál, a kedvezőtlen szél miatt időztünk, meglátogattuk a városi kereskedőt. Épp ott volt DAASS tisztelendő úr is, annak a népnek a misszionáriusa, amely a közeli tengerparton halászatból él, kareliainak (karjeliainak) nevezi magát, és a hagyomány szerint valaha Karjeliából érkezett oda. HELL tisztelendő atya kihasználta az alkalmat, hosszasan sokat kérdezősködött a lappokról, elvegyült a beszélgetésben a misszionáriussal a különböző nyelvükről, szokásaikról stb. amikor véletlenül betért egy karjeliai, akivel aztán HELL tisztelendő atya kérésére a misszionárius elmondatta a Miatyánkat. Íme, tényleg néhány szó kivételével, majdnem mind megértettük, a többi kiejtési módja pedig olyan volt, melyet nem reméltünk lehetőnek hacsak nem jött magyar vidékekről; Ez a dolog megerősítette HELL tisztelendő atya mély sejtelmét és feltevését, melyet mint előbb mondtam, SCHEFFER és BÜSCHING szerint ötlött, nevezetesen hogy a finn és a lapp népek a magyarral viszonyban állnak; ettől kezdve egész idő alatt szakadatlanul hevesen bíztatott, bátorított, kért és sürgetett, hogy kutassam ki a magyar és lapp nyelv szorosabb egyezését, mivel ő fontosabb feladatokkal volt elfoglalva. Ám de! milyen vizsgálattal kezdeni bele? semmilyen készletem sem volt kéznél a Nyelvtanon (Grammatica) és a LEEM által kiadott Lapp Névjegyzéken (Nomenclatore Lapponicum) kívül, mely könyveket Őexcellenciája STORM titkos tanácsos úr ajándékozott, Christiania átutazásánál nagy udvariassága jeléül. Ha felnyitottam a Grammaticát, előírások hosszú sorát láttam, a nekem ismeretlen dán nyelven. Ha a Nomenclatorba néztem, Lapp szavakat láttam, tele magánhangzókkal és különösen összerakott mássalhangzókkal, ezért jelentésüket, olvasásuk módját, vagy hogyan kiejteni öket? sehogy sem tudtam kitalálni. Bevallom, lelkesedésem lecsüggedt és hogy ne legyek tétlen, másba kezdtem. De, HELL tisztelendő atya, aki nagyon szívén viseli kutatásomat megerősítette, nem csak újra ösztökélt és bíztatott, hanem: hogy megmutassa, milyen fontos ügy? szabad óráiban hozzám jött, nézte a Nomenclatort, kutatta a szavakat, a dán Lexicon után fordította őket, társaságot teremtett nekem, munkámban segített: és mindig eggyütt; olyan szóra akadva a Nomenclatorban, mely kis változtatással magyar is lehetett volna, jelentését fáradságosan kinyomoztuk, hogy lássuk, egyezik-e a jelentése a magyarral? De azt lehet mondani, mint már említettem is, ez a keresgélés nagyon fáradságos volt. Mivel a Nomenclatorban a lapp szavak jelentései dánul voltak kifejezve, ezeket a dán szavakat először ki kellett keresni az Indice Nuclei latinitatis-ból (Latin Gyök Index), aztán ez Index alapján ki kellet nyomozni e szavak latin jelentéseit, ebből végre el lehetett dönteni, vajon a magyarnak tűnő lapp szó, ugyanazt jelenti-e mindkét népnél? ez a munka már magában nem volt elbűvölő, és további nehézség volt, hogy a Nomenclatorban sok dán szó a Nucleoban nem volt kifejezve; azonkívül gyakran az egész vizsgálódás a lapp szavakról csak azt derítette ki, hogy ámbár kis változtatással magyar is lehetne, a magyaroknál nem jelenti ugyanazt. Új hang helyettesítéseket találtunk hát ki, az egész munkát előlröl kezdtük, gyakran ugyanolyan meghiúsult eredménnyel. Csoda e, hogy másodszor is elvesztettem a lelkesedésemet? mígnem lappok érkeztek az ő Tarandis szarvasaikkal a hegyekből, melyek tíz merföldre fekszenek a szárazföld felé. Ekkor, HELL tisztelendő atya kívánságának eleget téve (aki egyre erősitgette, hogy a magyar és a lapp nyelvnek már a kiejtésüknél fogva is azonosnak kell lenni), az ő jelenlétében a lakhelyünkre érkező lappoktól tolmács által, különböző dolgok neveit kérdeztem, mely kérdezett szavak sorozatát, minden népnél közös dolgok, úgymint: testrészek, emberi cselekvések, égi jelenségek stb. stb. őmaga írta össze. Rögtön feltűnt, azonkívül hogy mindenben teljesen magyaros volt a kiejtés, a legtöbbnek a jelentése is egyezett a magyarral, sőt igazán magyar volt. Szorgalmasan, magyar helyesírással mindent papírra írtam. Mivel ezt gyakran tettem, és mivel különböző dialektust beszélő lappok jártak a szigetre, a legkülönbözőbb szavakból elkészítettem a bő Elenchus-t (Gyöngy), és késöbb a maga idejében kiválóan hasznomra vált. Így, a nyelvek egyezésében már magam sem kételkedtem, vizsgálataimnak teljesen nekiláttam, amennyire a szükséges elfoglaltságom megengedte. Hihetetlen, hogy milyen örömöt és megkönnyebülést hozott HELL tisztelendő atyának eltökéltségem és élénkségem a kutatás űzésében. Először, hogy ne okozzon nehézséget a dán nyelvi tudatlanságom, melyben a lapp szavak jelentései ki vannak fejezve a Nomenclatorban, magát a Nomenclatort latin nyelvre fordítottam. És tényleg, KAURIING úr a helyi lelkipásztor erőteljesen segített a fordítási munkámban, néhány héten belül a teljes Nomenclator latinul át volt írva, ebből a lapp szavakat sokkal könnyebb volt a magyarral összehasonlítani. És mivel tudtam, különböző népek nyelveinek egyezésére nem elegendő bizonyíték, ha katalógus készül mindkét nép közös szavaiból, hacsak ki nem mutatjuk, a névszóragozásban, a melléknevek fokozásában, az igeragozásban, az affixumok és suffixumok használatában stb. stb. is megegyezik a két nép, szorgalmasan elkezdtem lapozgatni LEEM Grammatica-ját. Szintén KAURIING úr tolmácsolását igényelve, a Gramatica-ból kiírtam az ügyemhez tartozó szabályokat, és ha valami kétséges és bizonytalan fordult elő, bejegyeztem a naplóba mi módon lehetne kikutatni és kijavítani. Hogy mire bukkantam, ami a magyar és a lapp nyelvek egyezését nyilvánvalóan bizonyítja? alább majd beszámolok, előbb azonban röviden előadom megfigyeléseimet a LEEM (lapp) és a magyar helyesírásról.
[index] [ajánlás] [§.1] [§.2] [§.3] [§.4] [§.5] [§.6] [§.7] [§.8] [§.9] [§.10] [§.11] [§.12]
