Fordítások:
§. II.
Vajon a magyarok és lappok nyelve ugyanaz-e? e népek könyveiből nem állapítható meg.Miután kimutattuk, a nyelvek hasonlóságát vagy különbségét nem lehet abból megitélni, ha a külömböző népek egymást nem értik meg, egyes bírák, másik, könnyebb utat gondolnak bejárni, mely nem tökéletesen bizonytalan, ahogy következik. Nevezetesen: mindkét nemzet által közölt könyveket hasonlítják össze; és ha látván, hogy e könyvekben ugyanazt a jelentést ugyanazok a szavak fejezik ki, kijelentik hogy a nyelvek egyeznek; ha ellenkező történik, a nyelvek különbözőségét állapítják meg, mintha bizonyítékokkal lenne jóváhagyva, különösen ha távolabbi tudakozódást végeznek, vagy lelkesedés, vagy szabadidő híján. Ténylegesen ahhoz, hogy a hasonló könyvekben, ugyanazt a jelentést, ugyanaz, vagy majdnem ugyanaz a szó írja le, három meggondolás szükszéges. Eőször. Hogy mindkét könyv megtartsa maga népének dicső tisztaságát, azaz: egy például lapp könyv valódi és hiteles lapp szavakkal legyen megírva, ugyanakkor a magyar könyv valódi magyar szavakat öleljen fel. Ha ugyanis, a lapp könyvben bőségben fordulnak meg szavak, melyeket nemrégen a misszionárius urak, e könyvek írói találtak ki, és más nyelvből változtatták lapp mintára, ki csodálkozna ezeket nem találva a magyar könyvekben? bizonyosan a lapp könyvek, melyekből kevés van, vagy imakönyvek, vagy állhatatos keresztény tanítások. Mivel a lappok a misszionáriusok látogatása előtt semmit sem tudtak az ISTEN-ről, az Örök Életről, a Vallási Titokról, se nem volt rájuk alkalmas szavaik, szükséges lett hogy a tanítók ezeket a saját szavaikból átvegyék, his rebus imponerent, a szavak új jelentéseit megmagyarázták a népnek, és a kinyomtatott lemásolt lapp szavakat az emlékezetüknek kitették. Így az igaz ISTEN-t megtanulták Imbel-nek, vagy Jumala-nak nevezni, a lappok ősi bálvány nevét kiválasztva; ugyanígy a Szentség (Passatas) elnevezés a babonás ünnepélyük maradványa. Eközben a magyarok, első királyunk Szent ISTVÁN alatt, Krisztus után 1000 körül, felvették a keresztény vallást, megtanulták DEUS-t Isten-nek nevezni, és a Sanctitas nevet Szent-el kifejezni. A többi ISTEN-hez és valláshoz tartozó szavakat, bárhonnan is vették a magyarok, a Norvégoktól biztos nem; így hasonlóságuk mellet elkerülhetetlenül sokban különböznek. Pontatlan lennék, ha más egyéb szavakat is akarnák áttekinteni, melyek habár megvannak a lapp könyvekben, sőt a lappok beszédében is használatosak, eredetileg mégsem lehet lappnak felbecsülni, hanem, vagy a norvégból, vagy a szomszédos svédből változtak át az idők folyamán. Bizonyosan ilyenek az összes szavak, melyek a tudományhoz és a művészethez tartoznak, valamint a katonai, politikai, földművelési és hajózási stb. stb. körben található szavak. A legtöbb baromfit, négylábút, halat is csak hallásból ismerték a lappok. Maga a kenyér elnevezést (Leibe) is nehezen hiszem el, hogy igazán lapp lenne; azonkívül hogy nagyon hasonlít a német és az orosz
szavakra, feltünő, hogy a hasonló népek immárom évszázadokig a valódi kenyeret nélkülözték; és habár megengedem, amikor jobb földeken éltek, használták a kenyeret, késöbb pedig igény nélkül kiveszését tanúsították. Akárhogy is legyen: a lapp nyelv tele van sok új szóval, hogy csak a rövid Miatyánkban hét fordul elő. Nevezetessen 1. ...ki vagy a Mennyekben (Cćlis), 2. Szenteltesség (Sanctificetur) meg a Te neved, 3. Jöjjön el a Te Országod (Regnum), 4. Kenyerünket (Panem) stb. 5. Bocsásd (Dimitte) meg a mi vétkeinket (debita), 6. Ahogy mi is megbocsátunk (dimittimus) az ellenünk vétkezőknek (debitoribus), 7. Ne vigyél (inducas) minket a Kísértésbe (Tentationem). Ezek (jelentése) annak megítélésétől fügött, aki először fordította a Miatyánkat lappra. Miért? mert a hasonló ritka fordításokban, a misszionáriusok nem csak új szavakat használtak, de különböző körülírásokat adtak hozzá: szeretném előhozni a grönlandi Miatyánkat, ANDERSON úr szerint ahogy az ő de Grönlandia relationibus (Grönlandi jegyzetekben) németül olvasható.
Miatyánk, ki vagy a Mennyekben, (dicsőséggel) magasztalja nevedet az ember, ami a Tied, engedd, hogy eljöjjön, a Rólad szóló ügyekben taníts meg minket. Ha valamit akarsz az égben, engedd, hogy az ugyanúgy megtörténjen a földön is. Add meg nekünk ma az ételünket. Ne haragudj ránk, hogy haszontalanok, és Veled szemben engedetlenek voltunk. Azokra, akik ránk haragszanak, mi nem haragszunk. Védj meg minket az ördögtől, ami haszontalan (rossz) ne engedd, hogy megérintsük. Az ég és minden dolog a Tiéd. Nagy vagy és örök dicséretre méltó. Amen. A hasonló példákat kihagyom. Bemutatom egyedül WÖLDIKE úr megfigyelését, a Koppenhágai Tudós Társaság iratainak 2-ik részét, ahol ezt írja: A dán missionáriusok 24 év alatt több dán szót vezettek be a grönlandi nyelvbe, mint az ó-norvégok, kik Grönlandban éltek, teljes négy évszázad alatt. Ha valami hasonló történt a lappok között is, mint a grönlandiakkal kaspcsolatban, miért csodálkozunk, ha ugyanazokat a jelentéseket a lapp könyvekben más szavak fejezik ki, mint a magyarban? Másodszor, ahhoz, hogy az összehasonlított könyvekből meg lehessen itélni a nyelvek megegyezését, szükséges hogy mindkét könyv ugyanabban a nyelvjárásban legyen megírva, mert ahogy a változó nyelvjárások okozzák, hogy a beszélők egymást nem értik meg, úgyszintén okozzák, hogy ugyanaz a jelentés különböző szavakkal van kifejezve. Ez legtöbbször akkor történik meg, ha a nyelvjárások különbsége nagyrészben az olyan szavak hangjainak kieséséből, áthelyeződéséből, felcserélődéséből áll, melyek a beszédben gyakran ismétlődnek és egymás mellett helyezkednek el. Ilyenek: a névmások, szuffixumok, indulatszavak és segédigék. Ha ezek gyakran történnek, habár egyenként kevés kölcsönzés történik, mégis hosszabb sorozatban a közeli helyekhez viszonyítva, nagy változás látszatát keltik. Sohasem lettem volna meggyőzve, hogy a dán mondat: , ugyanazt jelenti mint,
, ha nem tudtam volna a dialektusok változósága folytán a szavak betűi átváltoznak, és nem tanultam volna meg a változás gyakorlatát. Namármost; a felső §-ból látható, hogy a magyar és a lapp dialektusok különböznek, annak aki e könyveket össze akarja hasonlítani, szükséges előbb szorgalmasan kivizsgálni, miből is áll ez az eltérés? mely betűk áthelyezéséből, felcseréléséből, elhagyásából stb. keletkezik? ezeket a változásokat tekintetbe kell venni mindkét könyvben, hogy bírálni tudja, vajjon ugyanazt a jelentést, ugyanazok, vagy közel ugyanazok a szavak fejezik-e ki?
Még az is szükséges ezeknek a könyveknek a megitélésénél, hogy egyforma helyesírással legyenek megírva. Ez a Harmadik követelmény az említetteken kívül. Mivelhogy a nyelvjárások változatossága a könyvekben nagy eltéréseket okoz, még sokkal nagyobbat okoz a helyesírás változatossága, mely, ha egy kicsit szembeötlőbb, mint a mi esetünkben, kétszeres munkát végez az, aki a könyvek összehasonlításán dolgozik. A Lemm-féle lapp és a magyar helyesírásról alább fogok világosan beszélni egy kicsit, itt csak meg szeretném említeni: soha Vertumnus (** az etruszkok istene) nem alkotott annyi látványt vagy alakot, ahány különböző helyesírást a nyelvnek, melyről beszélek, és eddig összehasonlítottam. Minden könyv szerzője igényt tart a jogra, hogy a helyesírást a saját tehetsége szerint alakítsa ki (*). GANANDRI panasza is öreg, és hogy szavahihetőségét kimutassa, öt különböző szerző helyesírását hozza fel a Nyelvtanában (Gramatica), melyek nagyon kiválnak, nevezetesen: Tornćus-ét, Granius-ét, Lundius-ét, Fielström-ét és Névtelenét, íme: (*) IHRE kegyelmesúr értekezésében de Ortographia Lapponica (A lapp helyesírásról) már 1742-ben világosan kifogásolta az innen eredő szabadságot és zűrzavart.
Helyesírás Torna.
Atze
Jietze
Oidzod
Ziatzie
Kotzot
ZialmeGran.
Aggie
Jege
Auggud
Kiatzie
Kuggud
GialmeLund.
Atze
Jedz
Oitzot
Ziatze
Gaeckiot
ZialmeFielstr.
Attie
Etz egje
Adtiot
Tiatz
Kottiot
TialmeAnonym.
Ackie
Jegie
Aggiod
Giatze
Kotzot
GialmeLatinul
Pater
Ipse
Accipere
Aqua
Vocare
OculusHabár egyes svédek helyesírása nem nem negyon tér el a magyar írásmódtól, mégis nagyon eltér a szótagok leírásában, melyek, a sajátos jellegénél fogva, megkülönböztetik az összes többi, akár keleti, akár nyugati nyelvektől. A LEEM úr helyesírása annyira különbözik a magyar helyesírástól, hogy ha egy magyar mondatot a saját helyesírásával ínánk le, egy magyar sem tudná, nem leírni, megérteni, vagy elolvasni, de még kiejteni sem. A példa kedvéért, ezeket a szavakat: Azhiam Zhioordaiaa megien, egy magyar sem értené. De, ha írnám... Atyám tsordája megyen, mindjárt tudná a jelentését: Mei Patris grex ambulat. Sőt, a magyarok átal használatlan írásmódja a Leem Nomenclatore-jában előfordult lapp szavaknak volt az oka, hogy amikor a Leem könyvek alapján e nyelveket kutattam, mindjárt a munka elején elvesztettem a lekesedésemet, és HELL tisztelendő atya gyakori kérdéseire azt válaszoltam, nem látok semmilyen hasonlóságot (e könyvekből) a magyar nyelvvel. Ha mégis valakinek kedvére volna összehasonlítani a magyar Bibliát, vagy a Miatyánkat a lappal, tőlem megteheti; ki fogja jelenteni, ezek a népek nyelvei közel sem egyeznek: de e kijelentés bizonyítékát a nyelvekben járatos bírák nehezen fogadják el, mert a véleményt a nyelvek hasonlóságáról, a könyvekből nem lehet megalkotni, hacsak ezek nem e népek saját nyelvén, és ugyanazon nyelvjárásokban, valamint közel ugyanazzal a helyesírással íródtak.
[index] [ajánlás] [§.1] [§.2] [§.3] [§.4] [§.5] [§.6] [§.7] [§.8] [§.9] [§.10] [§.11] [§.12]
