Fordítások:

Ajánlás
Őexcellenciás gróf THOTT OTTÓ úrnak Gavnoe Strandegaard és Lindesvold urának. Az Elefánt rend arany lovagjának. A Szent Tanács belső tanácsosának. A Dán Cancellária (=udvar, B.F.*) legfőbb cancellárjának. Az evangélium irányát előmozdítandó Társulat elnökének. Mindkét királyságbeli Egyház fő felügyelőjének. A kopenhágai Akadémia pártfogójának. A Dán Királyi Tudományos Társulat elnökének.
Sajnovics János Jézus Társulatának a tagja, a magyar Tordas Székesfehérvárnak vármegyéjéből és a Nidrosiai (Trondheimi) Társulat társának a
BEBIZONYÍTÁSA
A magyarok és a lappok nyelve ugyanaz. A Dán Tudományos társulatnak felolvasott és a nyomdában kinyomtatott Kopenhágában az 1770. évben. Újrakiadva Nagyszombatban a Jézus Társulat akadémiai nyomdájában nyomtatva.
(Mottó vers)
Ezért nem elég ragyogó Messala?
Mert némely egész könyveket
Nem az egyes szavaknak,
hanem a betűknek is adott?
Nincsenek útban ezek a tanítások
Azoknak akik ezekben jártasak
Hanem azoknak akik ezekben bizonytalankodnak!
(Quintilius: Institutiones Liber I. Caput 7.)
(Marcus Fabius Quintilianus időszámításunk 35-95. Institutio Oratoria = A szónok képzése c. művéből I. könyv, 7. fejezet, B.F.*)
EXCELLENCIÁS ELNÖK ÚR!
Nem történhetett meg nagyobb megtiszteltetés ennek az én bebizonyításomnak, amely a Te akaratodnak alávetve jött létre, minthogy méltóztattál rászánni magadat a Te igenfényes nevedet az élére bocsátani. Bizonnyal a Te nagy megértésed, jóllehet az uralkodás igen nehéz tevékenységeivel mindig elfoglalva, kegyesen méltóztatik a nyelvtudományi művekre is tekintettel lenni; kiváltképpen ha valamilyen hozzájárulással maguknak a széptudományoknak a gyarapítását láthatja. És nem félek elismerni, hogy ilyen ez az én művecském is, mely a Te döntésed. Növekedni fog ezáltal a lapp nyelv ápolása, mely a Te sziveden van, már sok bizonyítékkal igazolta volt és továbbá is igazolni fog, tekintélyeddel a lappok nyelve biztos és tartós helyesírást fog elnyerni, melynek pedig hiányát a műveltek egész eddig reménytelenül panaszolának. Ezzel a ténnyel pedig nemcsak az egész Lapponia nagy háláját halhatatlanul magadnak fogod lekötelezni, hanam a kiváló országokét is; kiváltképpen Magyarország az ő legtávolabbi északi nyelvének a virágzó fenntartójának téged fog kihirdetni, és Néked, az igen régi nyelv megőrzőjének életet, egészséget és mindenben előmenetelt fog kívánni. Ilyen kívánságokkal járulok elő én most is - a te igenfényes neved leghívebb ápolója Sajnovics János.
A KIRÁLYI TUDOMÁNYOS TÁRSULATHOZ!
Talán elcsodálkoztató a Királyi Tudományos Társulat részére, hogy én, aki más tudományt, amint a matematikát és különösen az asztronómiát tanítom, nyelvtani írott művet adok át. De ha a dolgot behatóan kikutatni méltónak fogja tartani, be fogja látni: senki más által nagyobb joggal, mint általam, nem várhat el magának vizsgálatot. Ugyanis, a magyarok és lappok nyelvének az egyezését soha sem fogjuk megállapítani, hacsak egy született lapp a magyarok között, vagy egy született magyar a lappok között nem kutat. Bármit is állítanak erről, valamely más nemzet férfiai, még ha a legképzettebbek is, a valószínűségen túl, a magyarázat bizonyosságának egy fokát sem fogják soha a nyilvánosságra előhozni! Mégpedig azért gondolom ezt: mert, habár már valamikor a híres Rudbeck fia és utána még sokan mások, a finnek és a lappok nyelvének a magyarral való megegyezéséről írtak, nyilvánvaló, hogy mégis erre a dologra a műveltek közül nem nagyon vagy egyáltalán nem fordítottak figyelmet. Nem kevesen ezek közül, amikor ugyanezt bizonyítottamm Finnmarkból visszatérően, inkább megtagadták a szavahihetőségemet; sőt, mások a dolgot, mintegy annyi évszázadig ismeretlent új találmánynak dícséretével díszíteni nem tétováztak. Nyilvánvalóan, habár azok a szerzők megmondták vala hogy fennforog valamely hasonlatosság, mekkora az? sem meghatározni, sem a saját hozzáfűzésüket biztos érvelésekkel bizonyítani nem tudták volt, hiszen közülük kevesen tudhatták a finn és a lapp nyelvet, a magyart tökéletesen bizonyára egyikük sem.
Másrészt én, aki Magyarországon ősatyáktól születtem és osztályrészül juthatott, hogy neveltettem is, meglehetősen sok éven át, szert tehettem hivatali foglalkozások által, köztisztségek révén, megvizsgálni tüzetesen kikinek hazai beszédét, ráadásul - a legszebb előny - szert tettem a lapp nyelv megvizsgálására, amikor VII. Keresztély (Krisztián), a dánok és norvégek igenhatalmas királya, meghívta Bécsből Wardoehusba, messzemenően a legnevezetesebb férfit, a magyar Hell Miksa (Maximilián) tisztelendő atyát a jezsuita rendből, a Bécsi Egyetem császári és királyi asztronómusát a Vénusz napkorongalatti áthaladásának megvizsgálása céljából.
Ő maga ugyanis engem magával vitt Finmarkba, ugyanazzal a jóindulattal amellyel egykor már, épp két éve, Bécsben a csillagvizsgálásban akarta, hogy nála kéznél legyek, most ennek az északi expedíciónak is utitársul választott ki, és mint munkáinak jövendő társát, különösen a lapp nyelv vizsgálatának leendő elvállalóját.
Így ugyanis, magyar foglalatoskodott a lappok között, ez alkalommal kivizsgálni ezt a következtetést, amelyet Hell tisztelendő atya a magyar nyelvnek a lapp nyelvvel való egybevetéséről előre meggondolt volt, Scheffernek a Lappónia és Büschingnek a Geographia műveiből, és nekem az utazás alatt gyakrabban megemlített, és e helyen megkísérelni a lappok nyelvét a magyar szavakkal összehasonlítani, mindkét nép szavait összevetni és, ami rendkívüli, a névszók és igék szerkezetének módját összehasonlítani egymás között, az előragok és utóragok használatának ésszerűségét. Így mindezekkel remélem, hogy be fogom bizonyítani, ugyanaz a magyaroknak és lappoknak nyelve, úgy hogy erről a műveltek közül senki sem kételkedhetne továbbra is, aki tőlem ezeket el fogja olvasni.
Hogy pedig művemet ebben a kutatásban helyesen írtam meg, alig kételkedhetem, ha elgondolom: annak a népnek nyelvével foglalkozom, amely a történészek egyetértésével, ezen az igen széles északi országon egykor elsőként telepedett le és átfogta uralmával hatalmas tájékát a földnek. Amely ma is Európa legszélső szögletéből tekint vissza nyugatra és északra, Finmarkon, Lappónián, Finnországon, Tatárországon keresztül egészen Ázsiáig, meg nem szakított láncolatában terjeszkedik. És mégis a népek között, akiket lappoknak nevezünk, ugyanazt a nyelvet több évszázadon keresztül homályban rejtegették és minden kiképzés fogytán már-már azt lehetett hinni, hogy tönkre megy; mégis erős javulás tapasztaltatott Finnországban, Svédország tartományában; az igenvirágzó Magyar királyságban pedig messze a legjobban, ahol már Attila és Szent István, első király idejétől fogva megerősítve és megszilárdítva, annyi évszázadon át kiválóan művelve, mind a szóbőség gazdagsága, mind tömörségben kerekded, mind pedig a legbennsőbb lelki érzelmek kifejezésére ügyességben semmivel sem alacsonyabb rendü egy keleti vagy nyugati nyelvtől sem, sokaktól pedig bizonyosan magasabbrendüen kiemelkedett.
Amiket pedig csak az okból akartam mondani, hogy felbátorítsam azokat, akiknek a lapp nyelv ápolása Finmarkban meghagyatott az igen kegyes dán királytól és az ő felséges minisztériumától. És hogy ne tartsák úgy, hogy az én saját ügyem valamilyen nehezen kezelhető, kóborló és nem tudom honnan való szedett-vedett nyelv. De teljesen meggyőzhetnék szabályokkal, igen szép kifejezésekkel, sőt, magának a beszédnek az édességével, ha szabályosan kezeltetik, igen sok más (nyelv) előtt jár és igazán nemcsak méltó, hogy a teljes a pusztulástól megmentessék, hanem mindinkább, ha lehet, ápoltassék.
Márpedig, jóllehet tudom, hogy a finmarki lapp nyelv a svéd és orosz lappok nyelveivel, s mindezek a finn lappok nyelveivel összhangban van; és az előbbi biztos érvekkel, az igen tisztelendő Hell atya kiadandó művével, az Expeditio Litteratura (Nyelvi kutatójárat) közrebocsátásával birtokomba jutott: a magyaroknak beszédéhez legközelebb esnek a finnek, különösen a kareliak (helyesebben karjeliak), így megnevezve a finn Karelia vagy Karjelia tartományról, nekem mégis a bemutatott értekezésben csak a finmarki lappok és a magyarok beszéde lesz, hogy a mű ne nőljön ki a tömegből, majd aztán, mert ha ezek a lappok a magyaroktól a legmesszebbiek, meg fogom mutatni, hogy mégis ezeknek a nyelvével megegyezik, mintegy magától kifolyólag, hogy úgy a svéd, az orosz mint a finn lappok a magyarokkal megegyezik. Azért, micsoda haszon nől ebből a nyelvi, kiváltképen a történelmi tudomány részére, olyan világos és nyilvánvaló, hogy nem szükséges általam ezt kimutatni. Ennélfogva csak magát az igenfényes Királyi Tudományos Társulatot akarom kérni, hogy szíveskedjék ezt a művemet, mintegy tanúságát a nagy megfigyeléseimnek, jóakaratúan elfogadni.
(* Fordította Brajer Flóra, a zombori Gimnázium nyugalmazott latin tanárnője, Zombor, 2000 májusa.)
[index] [ajánlás] [§.1] [§.2] [§.3] [§.4] [§.5] [§.6] [§.7] [§.8] [§.9] [§.10] [§.11] [§.12]